fbpx

miert a tiamin pirofoszfat a legjobb forma b1 vitamin potlasra v2

A Vitaminipar című könyvem abból a célból készült, hogy a fogyasztóknak segítsen a termékválasztásban. Nem volt célja, hogy részletekbe menő hatásmechanizmusokat tárjon fel, mert ez szakemberek közötti vitára való, az átlag fogyasztót pedig vélhetőleg nem érdekli. A könyv az én szakmai véleményemet tartalmazza, ugyanúgy, mint ahogy más írások más szerzők véleményét. Az olvasó pedig eldöntheti, hogy számára megalapozottak-e az elétárt információk vagy sem. A döntés tehát mindig az olvasóé.

Az utóbbi idők eseményei váltották ki, hogy a nyilvánosság elé tárjam a B1-vitaminról alkotott véleményemet. Konkrétan, hogy én miért a tiamin pirofoszfát (kloridot), az aktív koenzim formát ajánlom B1-vitamin pótlásra.

Ez egyébként természetesen nem az én kizárólagos „agymenésem”, hanem világszerte lehet olyan étrend-kiegészítőket kapni, amelyekben bio-aktív B1-vitaminformákkal találkozunk: többségében a benfotiaminnal és a tiamin-pirofoszfáttal. A benfotiamin nevű B1-vitaminszármazék, ami a szerintem a leghatékonyabb, sajnos hazánkban nem engedélyezett étrend-kiegészítőkben. Külföldön viszont igen, és széles körben használják is.
 

1. Ezt a részt akkor olvasd el, ha az egésszel kb. 1 percet szeretnél foglalkozni

Világszerte számos étrend-kiegészítő gyártó használ bioaktív B1-vitaminokat (amelyekben tiamin-pirofoszfát, vagy benfotiamin formákban van a B1-vitamin). Itt most csak néhány példát hozok. Az egész azt hivatott bizonyítani, hogy nem csak én gondolom azt, hogy ezek biológiailag jó és hatékony molekulaformák.

Wellness Resources (USA)

Ebben a termékben mindegyik B-vitamin bioaktív formában van. A termékfejlesztő az a Byron J. Richards, akit nagyra tartok 30+ éves tapasztalata és szakkönyvei alapján.
https://www.wellnessresources.com/supplements/daily-energy-multiple-vitamin

Life Extension

https://www.lifeextension.com/vitamins-supplements/item00925/mega-benfotiamine
https://www.amazon.com/Life-Extension-Mega-Benfotiamine-caps/dp/B07SKLSB4X/ref=sr_1_1?dchild=1&keywords=life+extension+mega-benfotiamine&qid=1631874174&sr=8-1

Metabolics

https://www.metabolics.com/vitamin-b1-thiamine-pyrophosphate-60caps.html

Pure Encapsulations

https://www.pureencapsulationspro.com/benfomax.html

Több példát nem hozok, mert egyértelműen látszik, hogy több, ismert, kiváló minőségű étrend-kiegészítőket gyártó cég is használja a bioaktív B1-vitaminformát. (A bioaktív B-vitaminokat tartalmazó készítményekről nagyon sok pozitív egyéni tapasztalatot olvashatnak az érdeklődők a különböző nemzetközi fórumokon.)

Mindezek alapján azt gondolom, hogy ez elegendő bizonyíték, hogy nem önkényesen, a világon egyedülállóan én döntöttem úgy, hogy bioaktív B1-vitamint ajánlok. Az engem ért, ilyen irányú vádak tehát igencsak ingatag lábakon állnak (vagy az a helyzet, hogy a fenti gyártók mindegyike szakmailag inkompetens, egyúttal rossz anyagokat alkalmaz).

Ha ezek után te, kedves olvasó még mindig úgy véled, hogy a bioaktív formák javaslata szakmailag megalapozatlan, akkor az a te szabad döntésed, amit én tiszteletben tartok.

2. Ezt a részt akkor olvasd el, ha kíváncsi vagy és akár több perced is van a témára

A gondolatmenetet onnan kezdem, hogy létezik olyan szakmai vélemény, amely szerint csak szabad tiaminként szívódik fel az összes B1-vitamin, ezért a szervezetünk számára a már aktív tiamin pirofoszfát (és nyilván a benfotiamin forma) szedése kvázi értelmetlen. A saját gondolatmenetemet két oldalról is végigviszem. Direkt és indirekt bizonyítást is használok.

2.1 Rendelkezésre álló (direkt) bizonyítékok

Az, hogy a B1-vitamin a szervezetünkben csak szabad tiaminként tud felszívódni arra álljon itt egy friss, 2019-es szakcikk [Dhir 2019], ami bizonyos emberek véleménye szerint mérvadó és hiteles. A gondolatmenetemet innen kezdem.

A szakcikkek feldolgozása során az az egyik trend, hogy azok, akik információkat dolgoznak fel, igyekeznek minél frissebb cikkeket felhasználni, mert ugyebár a tudomány az "halad előre". A rutinosabb kutatók viszont tisztában vannak vele, hogy nagyon gyakran a hivatkozások a múltba mutatnak, mert konkrétan ott végezték el őket, ezért érdemes lehet visszatekinteni az eredetire.

A B1-vitamin felszívódási mechanizmusát illetően az egyik legfrissebb cikk, [Dhir 2019] szerint a B1-vitamin csak szabad tiamin formában szívódik fel az emberi szervezetben, és ebből alkotja meg a szervezet utána később a tiamin pirofoszfátot, ami az aktív forma.

Józan ésszel végiggondolva elég furcsa, hogy az állati eredetű táplálékban már eleve kb. 80–85%-ban jelenlévő, az emberi szervezet számára „kész” tiamin pirofoszfát molekulát [Cabalero 2003] a szervezet lebontja, majd újra felépíti. Ennyi erővel pl. az E-vitaminokat is lebonthatná, majd újra szintetizálhatná (vagy bármelyik egyebet), de ott nem teszi.

Ezért érdemes mélyebben is megvizsgálni azon szakirodalmi forrás hitelességét, mert ugyebár egy adott cikk írója ismeretlen számunka, ismeretlen a szakértelme, mindenki tévedhet, anyagi érdekek lehetnek a háttérben, amelyek torzíthatják az eredményeket stb. A hivatkozott cikket [Dhir 2019] jobban megvizsgálva, vagyis a szerzőknek jobban utánamenve, kiderült, hogy ezt gyakorlatilag két egyetemi hallgató írta (a másik két szerző vélhetőleg a témavezetők, akik jellemzően csak lektorálták a végeredményt). Tehát maga a cikk számomra hiteltelen, én már itt nem használnám fel a tartalmát. Viszont most továbbmentem.

Aki ismeri a szakcikkek megírásának folyamatát, az tudja, hogy a hallgatók által írt cikkek színvonala nem túl nagy. Ráadásul a fiatal szerzők nem használják elég egyértelműen a hivatkozásokat, elsőre azt lehet hinni, hogy a B1-vitamin felszívódásának a mechanizmusát ők dolgozták ki. Némi kutakodást követően megtaláltam, hogy honnan származnak az információk a mechanizmusról. A hivatkozott forrás egy könyv 2012-ből [Said 2012], aminek a megfelelő fejezetét megkeresve egy újabb hivatkozást találtam, immáron 1977-ből [Sklan 1977]. Úgy tűnik, hogy a hivatkozási lánc végére értünk. Az eredeti munka tehát egy 1977-ből származó cikk, ami patkányokban (!) vizsgálta a B1-vitamin felszívódását. Nagyon kis számú kísérletet végeztek (3-3 db patkány) és csak tiamin-hidrokloridot használtak, amiből a felszívódás előtt közvetlenül csak szabad tiamin keletkezhetett bomlás útján (pirofoszfát nem). Ezt követően megállapították, hogy a B1-vitamin szabad tiamin formában szívódik fel. (A forrás releváns szövegrészletét, a felhasznált irodalom részben külön bemutattam.)Az állatkísérletek kis száma (ilyen esetekben még az ismételhetőségi hibahatár sem ismert) és a kísérletekben használt egyfajta tiamin (tiamin HCl) miatt ez a cikk teljesen irreleváns azt illetően, hogy a B1-vitamin hogyan szívódik fel. A tiamin-pirofoszfát felszívódási mechanizmusáról, esetleges bomlásáról (szabad tiaminná) nincs is adat. Ráadásul az, hogy ez 6 patkányban hogyan működött, az nem feltétlenül ültethető át emberekre közvetlenül. Ezt megállapítani ebből teljesen téves következtetés.

Összegezve az eddigieket: a hivatkozott 2019-es szakcikk tényként írja le, hogy a B1-vitamin szabad tiaminként szívódik fel az emberi szervezetben. Ha a mélyére ásunk, akkor kiderül, hogy 6 db patkányon végzett kísérlet áll az egész mögött 1977-ből, amiben ráadásul csak tiamin HCl-t használtak, amiből csak szabad tiamin keletkezhet, semmi más. Ezek alapján azt mondani, hogy a tiamin pirofoszfát klorid szabad tiaminként szívódik fel, véleményem szerint egyszerűen téves.

Mivel az előző vonal számomra tudományos zsákutca volt, ezért humánvizsgálati oldalról közelítettem.  Laforenza és munkatársai egy (!) 13 éves gyerek adatait használták fel (108 egyéb tesztalany mellett – ebből én azt a következtetést vontam le, hogy minden adatból jó, ha létrejön egy publikáció, kár, hogy érdemi eredmény nincs mögötte /BSz), ami alapján nem állapítottak meg semmi relevánsat azt illetően, hogy milyen molekulaformában szívódna fel a B1-vitamin (más, hasznos megállapításaik természetesen voltak) [Laforenza 1997]. Egy másik szakcikkben [Dudeja 2001] tényként ismertette, hogy a tiamin pirofoszfátból szabad tiamin keletkezik, és ehhez három szakirodalmi forrást is megjelölt.

A három forrás közül az első patkányokon végzett kísérleti eredményeket tárgyalt [Komai 1974]. Ebben (in vitro – kvázi petricsészében), tehát nem élő állatokon, hanem a belőlük származó patkánybelekben vizsgálták a tiamin felszívódási mechanizmusát. Azt nem tudtam kideríteni, hogy pontosan milyen tiaminvegyületet használtak a kísérletben. A hivatkozott anyag neve „S-thiamine” volt, ami biztosan nem tiamin-pirofoszfát. Internetes keresések nem vezettek eredményre.

A második hivatkozott forrás teljes szövegéhez [Rindi 1984] nem fértem hozzá teljesen terjedelemben, csak a kivonathoz. A kivonatból (abstract – ez jellemzően publikus) viszont érdemben nem lehetett semmit megtudni (pl. milyen élőlényekben kísérleteztek, milyen B1-vitaminformát használtak, ezért ezt a forrást én kizártam).

A harmadik forrás pedig pontosan, a 2019-es „legújabb” kutatás [Dhir 2019] eredeti forrása volt [Sklan 1977], ami 6 patkánykísérletből „bizonyította”, hogy a B1-vitamin miként szívódik fel. A korábban leírt fenti összegzés alapján nyilván nem bizonyított semmit (számomra).


Fontos:
ezen a ponton szeretnék megállni egy pillanatra, mert a fentiekből látszik, hogy a tudományos eredmények értékelése nem olyan egyszerű, mint elsőre gondolnánk. A szakirodalom feldolgozása (szerintem) nem azt jelenti, hogy rákeresünk a kulcsszavakra, elolvassuk, amit a kereső kidobott, és az eredményt „készpénznek” fogadjuk el. Az, hogy valami lektorált cikk még nem jelent semmit. Megfelelő kritikai érzék nélkül könnyen az „erdőben találjuk magunkat”. A hiteles és megfelelő szakirodalomkutatás egy külön tudományág. Ahhoz, hogy mindezt megfelelően elemezni tudjuk, az egyik legfőbb stabilitást az adott ember tanulmányai jelentik; ami nálam az, hogy egyrészt elég sok időt töltöttem az iskolapadban, másrészt a vegyészmérnöki tudományok doktoraként végigtapasztaltam a szakirodalmi cikk írásától kezdve a lektorálás lépéseit is. Mindent. Ha olyan információhalmazt találok, ami szembemegy a saját tapasztalataimmal, akkor ott igen részletes vizsgálatot tartok. Hitelességet és egyéb részleteket illetően.


A B1-vitamin felszívódásának pontos mechanizmusáról tehát én nem találtam hiteles szakirodalmi forrást, tehát vélhetőleg a tiamin pirofoszfát ugyanolyan jól felszívódik, mint a szabad tiamin (ez utóbbi van a növényi táplálékainkban).

A tiamin hidroklorid esetében a klór az egyik központi nitrogénnel képez kötést, de mivel a klór nagy elektronegativitású halogén, igen stabil vegyületeket tud képezni. Ez pedig azt jelenti, hogy a gyomorba jutva nem biztos, hogy itt szakad fel a molekula, tehát nem feltétlenül szabad tiamin képződik, hanem valahol máshol szakad fel. Így a szervezet számára egy használhatatlan molekula keletkezik. Ez egy magyarázat lehet arra, hogy miért gyenge a tiamin HCl biológiai hasznosulása. Egyes kutatási eredmények szerint az ugyanis csak 3,7% - 5,3% között lehet [Tallaksen 1993, Weber 1985].

A tiamin mononitrát biohasznosulására nem találtam pontos számot, csak arra, hogy összehasonlítják a benfotiaminnal [Schreeb 1997], ez viszont itt irreleváns.

Tökéletesen pontos vegyület-stabilitási adatok sem állnak rendelkezésre, de egy gyorsított tesztben azt találták, hogy az összehasonlításban a vizsgált tiamin mononitrát koncentráció 18%-kal csökkent (a vitaminforma degradációjának következtében), a tiamin hidroklorid koncentráció viszont 42%-kal csökkent [Hollenbeck 1952]. Tehát ebből arra lehet következtetni, hogy mononitrát forma stabilabb. Étrend-kiegészítőkben tehát a tárolás során ez tovább eltartható.

Mivel a szervezetünknek magnéziumra van szüksége, hogy szabad tiaminból tiamin pirofoszfátot állítson elő (ugyebár ez a fő cél), ez mindenképpen egy plussz konverziós lépés, tehát extra energiabefektetés a szervezet részéről. Ráadásul a nyugatias modernitás emberénél szinte mindig magnéziumhiány áll fenn. Ezt csak súlyosbítják azok a gyártók, akik gyenge biohasznosulású magnéziumvegyületeket használnak és/vagy magnézium-mentes multivitaminokat árulnak úgy, hogy ezt az információt nem tűntetik fel a termékek csomagolásain.

A tiamin pirofoszfát forma szedésével a szervezet tehermentesíthető, ami egy eleve megterhelt állapot esetén igen indokolt, ráadásul a szabad tiamin-tartalmú formák biohasznosulása meglehetősen kicsi.


2.1 Indirekt bizonyítékok

Ha minden B1-vitamin-forma csak szabad tiaminként szívódik fel, akkor a hazánkban gyógyszerekben (külföldön étrend-kiegészítőkben) használatos benfotiamin is szabad tiaminként kell(ene), hogy felszívódjon. Ez pedig azt jelenti, hogy ez B1-vitamin-fajta nem hatékonyabb, mint a tiamin mononitrát vagy a tiamin HCl. Ez viszont ellentmond több, klinikai kutatási anyagnak pl. [Alkhalaf 2010, Haupt 2005, Manzardo 2013] és gyakorlati tapasztalatnak is. Tehát egyszerűen nem igaz, hogy a szervezetünk mindent lebont szabad tiaminná.


Összefoglalás

Összegezve a véleményem az, hogy a természetben, táplálékunkban is jelenlévő tiamin pirofoszfát formájú B1-vitamint tartom a legjobbnak B1-vitamin pótlásra, ez tehermentesíti legjobban a szervezetet. Ezt követi a tiamin mononitrát, majd a tiamin HCl. Egyik forma sem káros, de a hatékonyságukat illetően ez az én sorrendem.

Valójában a benfotiamint tartom a legjobb formának, az viszont Magyarországon tiltólistás étrend-kiegészítőkben (gyógyszerekben lehet csak használni), ezért ezt nem tárgyaltam részletesebben.


Megjegyzés:
amennyiben valaki úgy véli, hogy számára a néhány évtizede elvégzett patkánykísérletek eredményei meggyőzőek voltak, egyúttal a benfotiamin nevű, gyógyszerekben használatos B1-vitaminszármazékkal kapcsolatos összes kutatási anyag hiteltelen, és ebből következően a B1-vitamin pótlását a legolcsóbb formák (tiamin HCl és tiamin mononitrát) felhasználásával szeretné megvalósítani, az részemről teljesen rendben van. Ez a választás szabadsága.


Megjegyzés a szakirodalmi források hitelességéről:
az Európai Élelmiszerbiztonsági Hivatal (EFSA) jelentéseit fontos szakmai kérdésekben (pl. [EFSA 2008]) én hiteltelennek tartom, mert pénzért mindent meg lehet vásárolni ennél a hivatalnál. Többször kiderült, hogy olyan molekulaformákat is engedélyeztek, amelyek mögött nem állt elég kutatási eredmény (pl. magnézium-acetil-taurátot a belga Synaco (azóta már Synapharm) engedélyeztette ATA Mg® márkanéven 2009-ben úgy, hogy akkor 0 db lektorált szakirodalmi tanulmány állt rendelkezésre a PubMed (a világ legnagyobb) adatbázisa szerint. Az eltelt több, mint 10 év alatt mindössze 3 (!) állatkísérleti tanulmány született, amelyek érdemben nem bizonyítanak semmit).

Dr. Bíró Szabolcs,
2021 szeptembere


Megjegyzés:
talán megérti a kedves olvasó, hogy miért írtam az elején azt, hogy miért hagytam ki a könyvemből egyes részleteket. Úgy gondolom, hogy szakemberek kulturált vitája kellene legyen az esetleges homályos kérdések feltárása. Amennyiben nincs elég adat, és a szakemberek nem jutnak közös nevezőre, az se probléma. Ilyenkor azért érdemes tiszteletben tartani egymás szakmai véleményét.


Utolsó megjegyzés:
a szakirodalmi publikációknak, illetve az ezekre vonatkozó hivatkozásoknak vannak szigorú (és csak javasolt, opcionális) szabályai is. Amikor folyó szöveg van, hivatkozás nélkül, az azt jelenti, hogy azok a szövegrészek az adott szerző "fejéből vannak". A saját következtetések azért fontosak, mert mindig ez a hozzáadott érték az adott jegyzethez. Enélkül csak egy hivatkozásgyűjtemény lenne az egész.

Amikor viszont valahonnan idézünk egy információhalmazt, a végén (ami akár lehet egy mondat közepe is) illik a forrást megjelölni. Azok, aki nem jelölik meg pontosan, minden mondat/szövegrész esetén a pontos származási helyét az információknak, hanem csak a legvégén egy nagy listában az egészet, azok vagy titkolnak valamit, vagy nem ismerik a szakirodalmi hivatkozások alkalmazásának a szabályait. Ez pedig az eredményezi, hogy kvázi nem lehet ellenőrizni a szerző szavahihetőségét.

Természetesen a legrosszabb az, amikor valaki semmilyen forrást nem jelöl meg, ami által teljesen ellehetetleníti az ellenőrzés lehetőségét.

Felhasznált irodalom

[Alkhalaf 2010] - A. Alkhalaf, A. Klooster, W. van Oeveren, et al.: A double-blind, randomized, placebo-controlled clinical trial on benfotiamine treatment in patients with diabetic nephropathy, Diabetes Care, 33(7):1598-601, 2010.

[Cabalero 2003] - B. Cabalero: Encyclopedia of Food Sciences and Nutrition, Thiamine - Properties and Determination, 2003.

[Dhir 2019] - S. Dhir, M. Tarasenko, E. Napoli, et al.: Neurological, Psychiatric, and Biochemical Aspects of Thiamine Deficiency in Children and Adults, Front. Psychiatry, 04 April, 2019.

[Dudeja 2001] - Dudeja PK, Tyagi S, Kavilaveettil RJ, Gill R, Said HM. Mechanism of thiamin uptake by human jejunal brush-border membrane vesicles, Am. J. Physiol. 281:C786–C792, 2001.

Dietary thiamine exists mainly in the phosphorylated forms [pre-dominantly as thiamine pyrophosphate (TPP)], which are hydrolyzed to free thiamine before absorption in the small intestine (12, 16, 20). ...ahol 12 = [Komai 1974], 16 = [Rindi 1984], 20 - [Sklan 1977] / BSz

[EFSA 2008] - Anon: Benfotiamine, thiamine monophosphate chloride and thiamine pyrophosphate chloride, as sources of vitamin B1 added for

nutritional purposes to food supplements, https://efsa.onlinelibrary.wiley.com/doi/pdfdirect/10.2903/j.efsa.2008.864

[Haupt 2005] - E. Haupt, H. Ledermann, W. Köpcke: Benfotiamine in the treatment of diabetic polyneuropathy--a three-week randomized, controlled pilot study (BEDIP study), Int. J. Clin. Pharmacol. Ther., 43(2):71-7, 2005.

[Hollenbeck 1952] - Hollenbeck, C. M., Obermeyer, H. G.: Relative stability of thiamine mononitrate and thiamine chloride hydrochloride in enriched flour, Cereal Chemistry, 29, 82-87, 1952.

[Komai 1974] - T. Komai, Kawai K, and Shindo H. Active transport of thiamine from rat small intestine. J Nutr Sci Vitaminol 20: 163–177, 1974.

[Laforenza 1997] - Laforenza U, Patrini C, Alvisi C,et al. Thiamin uptake in human intestinal biopsy specimens, including observations from a patient with acute thiamin deficiency. Am. J. Clin. Nutr. 66:320–326. 1997.

[Manzardo 2013] - A. M. Manzardo, J. He, A. Poje, et al.: Double-blind, randomized placebo-controlled clinical trial of benfotiamine for severe alcohol dependence, Drug and Alcohol Dependence, 133, 2, 562-570, 2013.

[Rindi 1984] - Rindi G. Thiamin absorption by small intestine. Acta Vitaminol. Enzymol. 6: 47–55, 1984

[Said 2012] - H. Said, E. Nexo: Physiology of the Gastrointestinal Tract (Fifth Edition), 2, 1711-1756, 2012.

„Dietary thiamin exists mainly in the phosphorylated form that must be hydrolyzed to free thiamin prior to absorption; a process that is achieved by the action of the abundant intestinal phosphatases (19)” …ahol a 19. hivatkozott forrás = [Sklan 1977] /BSz.

[Schreeb 1997] - K. H. Schreeb, S. Freudenthaler, S. V. Vormfelde, et al.: Comparative bioavailability of two vitamin B1 preparations: benfotiamine and thiamine mononitrate, Eur. J. Clin. Pharmacol., 52(4):319-20, 1997.

[Sklan 1977] - D Sklan, N Trostler, Site and extent of thiamin absorption in the rat, J. Nutr., 107(3):353-6, 1977.

[Tallaksen] - C. M. Tallaksen, A. Sande, T. Bohmer, et al.: Kinetics of thiamin and thiamin phosphate esters in human blood, plasma and urine after 50 mg intravenously or orally, Eur. J. Clin. Pharmacol., 44(1):73-8, 1993.

[Weber 1985] - W. Weber, H. Kewitz: Determination of thiamine in human plasma and its pharmacokinetics, Eur. J. Clin. Pharmacol., 28(2):213-9, 1985.

Ha értesülni szeretnél legújabb akcióinkról, ajándékainkról

Kérjük töltsd ki!
Kérjük töltsd ki!
Elolvasás után jelöld be a mezőt!
Kérlek, ezt a mezőt is töltsd ki!
"Nem vagyok robot" teszt sikertelen.

Elérhetőségeink

Központi telefonszámunk:
+36 1 800 1999
Munkanapokon 9:00-15:00 között.

Email: info@wtn.hu
Terméktanácsadás: kérdéseit várjuk a hogyan@wtn.hu címünkön

Telefon mellékek

1-es mellék: Leadott megrendelések
2-es mellék: Csomagszállítás
3-es mellék: Számlázás
4-es mellék: Viszonteladói, kiskereskedelmi információk

Kövess Minket