WTN Máriatövis komplex csepp

I. Ezt érdemes tudni a hatóanyagok minőségéről

A különböző minőségi szintek a következők:

1. A legkisebb hatékonyságúak a máriatövis őrletek. Jellemző jelölése a címkéken: máriatövis kivonat.

2. A standardizált kivonatok, ahol 10-80% szilimarin koncentráció a garantált. Jellemző jelölése a címkéken: máriatövis kivonat, 80% szilimarin.

FONTOS: A szilimarint 13 különböző flavonolignán alkotja, amelyek közül a szilibin a legfontosabb a májműködés szempontjából. A szilibin koncentrációja viszont igen széles tartományokban változik, akkor is, ha az adott kivonatban garantált a 80%-os szilimarin koncentráció. Ez a széles tartomány azt jelenti, hogy vannak olyan kivonatok, amelyekben 0% szilibin van (helyette vannak más szilimarinok) és olyanok is, ahol a 80% szilimarinból 61% a szilibin. Nyilván ez utóbbi kivonat lesz a leghatékonyabb.

3. Olyan standardizált kivonatok, ahol a szilimarinok mellett a szilibinek koncentrációja is garantált. Jellemző jelölése a címkéken: máriatövis kivonat, 80% szilimarin, 30% szilibin.

4. Olyan termékek, amelyekben a szilibinek koncentrációja a legnagyobb, hiszen a májtámogatást illetően szilibin A és B a fő hatóanyagok, nem pedig az egyéb szilimarinok. Ez esetben tehát a szilimarinok csak egy stabilizáló mátrixot adnak a szilibinek köré.

II. Ezért egészségtelen a máriatövist tartalmazó termékek legjelentősebb része

A jó minőségűnek tekinthető, standardizált máriatövismag kivonatok esetében fontos kérdés, hogy a kivonatolási eljárás során milyen oldószert használnak. Az oldószer ugyebár azt határozza meg, hogy milyen hatóanyagok oldódnak ki az adott növényi részből.

A máriatövisnél ez vagy aceton, vagy etil-alkohol lehet. A végén mindkettőből marad egy kicsi a standardizált kivonatban.

Az aceton nem túl egészséges, ezért sokkal érdemesebb az etanolos kivonatolással készült kivonatot választani. Ez rendszerint nincs feltüntetve a címkén, ezért célszerű a gyártót megkérdezni.

III. Biohasznosulás javítása, hogy még hatékonyabb legyen a termék

Mind a szilibinek, mind a szilimarinok biohasznosulása kicsi, amit úgy lehet valamelyest megnövelni, hogy nagyobb koncentrációban alkalmazzák őket. Ez a gyártónak extra költséget, a vásárlónak drágább terméket jelent.

A liposzómák alkalmazása sokkal jobb műszaki megoldásnak tekinthető a biohasznosulás javításában, ami viszont csak zsíroldékony hatóanyagokra alkalmazható jó hatásfokkal.

A WTN liposzómás technológia segítségével a szilibint és a szilimarinokat, ezért először „zsíroldékonnyá” tettük, majd liposzómába zártuk őket. Így jelentősen sikerült megnövelni a biohasznosulást.

Mi az a liposzóma és mire jó?

A liposzóma egy kettős foszfolipid réteggel körülhatárolt gömb, ami kifelé és befelé hidrofil tulajdonságokkal rendelkezik. A zsíroldékony hatóanyagok csakis a két foszfolipid réteg között, a vízoldékonyak pedig csak a belső burokban helyezkedhetnek el.

A gyártástechnológia sajátosságai és korlátai miatt a liposzómák nem alkalmasak arra, hogy a vízoldékony hatóanyagok biohasznosulását érdemben megnöveljék (maximum 10%-kal). A liposzómás technológia csak zsíroldékony hatóanyagokra használható és ott is technológiai korlát, hogy a zsíroldékony hatóanyagok alkalmazott koncentrációnak kicsinek kell lennie.