Vitamint szedni hosszú távú befektetés, de csak akkor térül meg, ha életmódunkkal nem tesszük tönkre a hatást.
A nyugati világ száguld egy egészségügyi katasztrófa felé, s közben azzal áltatják az emberek magukat, hogy egyre nő a várható élettartam. Az oly nagyon nő, hogy a demográfusok ráébredve ennek hamis sugalmazására, bevezették a várható egészséges élethossz fogalmát, ami bizony 10-15 évvel alacsonyabb a várható élettartamnál. Ha összevetjük ezt a természeti népek várható élettartamával (korrigálva a nagy gyermekhalandósággal), akkor bizony azt látjuk, hogy majdnem addig élnek, mint mi (Gurven és Kaplan, 2007), viszont szinte haláluk napjáig serényen élelmet gyűjtenek, gyermeket gondoznak, tűzre vigyáznak. Azaz, várható élettartamuk és várható egészséges élettartamuk gyakorlatilag egybeesik. Az egészségügyi krízis fő oka a nyugati étrend, amely fölösleges kalóriákban gazdag, vitaminokban és ásványi anyagokban viszont szegény. Az orvoslás a betegségek kezelésével foglalkozik, a megelőzést ráhagyja a dietetikára, amely viszont az élelmiszeripar által manipulált tudományra támaszkodik, tudomást sem véve a nyugati étrendet alapvetően megkérdőjelező kutatásokról.
Hogy a téves étrendi ajánlások hatnak a társadalomra, arra jó példa az első -az 1970-es évek végén kiadott- amerikai étrendi ajánlás hatása: meredeken növekedni kezdett az USA-ban az elhízottak aránya (Hite és mtsi., 2010). A dietetika és az élelmiszeripar nemkívánatos együttműködésére jó példa a növényi olajok népszerűsítése és elterjedése vagy a teljes kiőrlésű gabonatermékek nagy sikere. Mind a növényi olajok (Minger, 2013; Teicholz, 2014), mind a gabona, különösen a teljes kiőrlésű, hosszú távon súlyosan egészségkárosító (Davis, 2011; Smith, 2002).
Az egészségkárosító makrotápanyagok ajánlása mellett a mikrotápanyagok szükségességéről annyi szokott elhangzani, hogy "Vitaminhiányhoz az elégtelen táplálkozás vezethet" (MDOSZ, 2012). Valójában a vitaminok felfedezése óta minden országban ezt fújják a közegészségügyért felelős intézmények. Száz évvel ezelőtt az FDA (amerikai gyógyszerfelügyelet) és az AMA (Amerikai Orvosok Szövetsége) szükségtelennek, sőt károsnak minősítette a vitaminok szedését, mert szerintük a táplálék bőven fedezi a szükségleteket (Apple, 2007). A tragikus ebben az, hogy a kutatások ennek pont az ellenkezőjét mutatják. Az USA-ban egy népességszintű felmérésben 1988 és 1994 között a népesség 13%-ánál mutattak ki skorbut közeli állapotot (Hampl és mtsi., 2004). Egy angol vizsgálatban az alacsony keresetűek 20%-a skorbutosnak, másik 20%-a súlyosan C-vitaminhiányosnak bizonyult (Mosdøl és mtsi., 2008). A nyugati népesség jelentős része alapvető mikrotápanyagokból, mint pl. magnéziumból, káliumból, vasból, rézből, cinkből, szelénből, stb. és különféle vitaminokból hiányt szenved (Ames, 2006).
A triage elmélet
Paradoxnak tűnik, hogy sokan semmilyen vitamint, sem egyéb mikrotápanyagot nem szednek, látszólag még sincs semmi bajuk. Ez azonban megtévesztő látszat. A paradoxont Bruce Ames professzor triage ("triázs", azaz prioritási sorrend) elmélete oldja fel (Ames, 2006). Ames szerint a DNS-károsodások és a későn kialakuló betegségek a mikrotápanyag-hiányra adott válaszreakciók következményei. A mikrotápanyagok epizodikus hiánya gyakori volt az evolúció során. A természetes szelekció a rövid távú túlélést preferálja a hosszú távú egészség rovására. A vitaminok és egyéb mikrotápanyagok nélkülözhetetlen anyagok a szervezet működéséhez. Az anyagcsere folyamatokban előanyagai enzimeknek, neurotranszmittereknek, különböző folyamatokban kofaktorok, katalizátorok. Pl. a magnézium több mint 300 enzimatikus folyamathoz volna szükséges (Jahnen-Dechent és Ketteler, 2012), miközben a fejlett országok népességének 10-30%-a magnéziumhiányban szenved (Costello és mtsi., 2016). A legtöbb vitamin és étrend-kiegészítő az energiatermelő mitokondriumok működéséhez szükséges. Amikor valamely mikrotápanyagból hiány lép fel, a szervezet a kis mennyiségben mégis rendelkezésre álló mikrotápanyagot az életet per pillanat fenntartó folyamatokban használja fel, ám hanyagolja azokat a folyamatokat, amelyek a hosszú távú egészséget szolgálják. A priorizálás mechanizmusai közé tartoznak az anyagcsere kerülő útjai, a mikrotápanyagok fokozott visszatartása, a különféle helyettesítések. Ezeket és az elhanyagolt anyagcsere folyamatokat hosszú távon azonban megszenvedi a szervezet működése, és ez előbb-utóbb betegségekhez vezet.
A mikrotápanyagok hiányának rövid és hosszú távú hatása
Szomorú példája a hiányállapotok következményének a holokauszt túlélők sorsa. A koncentrációs táborokban a fejadagokat úgy tervezték, hogy a foglyok három hónapig éljenek. A híg répaleves és a szelet fekete kenyér minimális tápanyagot és mikrotápanyagokat tartalmazott. Ennek ellenére sokan a mostoha körülményeket szívós szervezetük miatt túlélték. A túlélők visszatértek a normál életbe, ám évtizedekkel később kiugróan gyakorivá vált közöttük a csontritkulás, a fibromyalgia (különféle izomfájdalmakkal és működészavarral járó betegség), a cukorbetegség, a magas vérnyomás, a különféle rákos megbetegedések (különösen a vastag- és végbélrák) (Horácková és mtsi., 2020). A triage teória jóslata szerint a mikrotápanyagok hiányából kialakuló DNS károsodások hosszú távon daganatos megbetegedésekhez vezetnek. A feltűnően gyakorivá váló fibromyalgia eseteket a lágerben elszenvedett vashiány magyarázza (Yao és mtsi., 2021). Érdekes megerősítése a teóriának az a megfigyelés, hogy a holokauszt túlélők termékenysége hosszú távon nem károsodott (Horáčková és mtsi., 2020), ugyanis az evolúcióban a túlélés után a szaporodásnak van a legnagyobb prioritása.
A rövid távú túlélésért vállalt hosszú távú egészségkárosodásra jó példa a K-vitamin csoport (K1 és K2). Súlyos K1-vitamin hiány ritkán lép fel, ilyenkor a véralvadási folyamat károsodik. A K2-vitamin hiánya közvetlenül semmilyen tünetet nem okoz, azonban a tartósan alacsony K1- és K2-vitamin bevitel hosszú távon csontritkuláshoz, érelmeszesedéshez és rákhoz vezet (McCann és Ames, 2009). A 7 éves követésű Rotterdam vizsgálatban a magasabb K2-szintet mutatóknál 60%-kal csökkent a szívhalálozás, 52%-kal az aortameszesedés és 26%-kal a bármilyen okból bekövetkező halálozás (Geleijnse és mtsi., 2004).
A hiány esetén érvénybe lépő fontossági sorrendre ugyancsak jó példa a D-vitamin. Hiánya közvetlen tüneteket nem okoz, de egyrészt, mivel csökken a kalcium felszívódása a belekben, a szervezet a csontokat kezdi bontani a vér kalciumszintjének fenntartására, azaz a szervezet kerülő úton megoldja a kalciumhiányt, viszont az eredmény hosszú távon csontritkulás és érelmeszesedés lesz. Másrészt a D-vitaminhiány és a rákkockázat közt igen szoros kapcsolat áll fenn, azaz az évtizedeken át fennálló D-vitaminhiány jelentős rákkockázattal jár, ill. már kialakult rák esetében rosszabb a betegség prognózisa. A D-vitaminhiány részben oka, részben súlyosbító tényezője számos autoimmunbetegségnek vagy a diabétesznek is (Szendi, 2018a). Hosszú távú hatásnak tekinthetjük a visszatérő felső légúti fertőzéseket, amelyek nem egyszer a beteg halálát is okozzák, mint tapasztaljuk évente az influenzajárványok (Szendi, 2018b), vagy újabban a Kovid-19 betegség kapcsán (Haug és mtsi., 2020).
A C-vitaminhiány hosszú távú egészségkárosító hatására jó példa az a vizsgálat, amelyben egy kórházban az akut panaszokkal kezelt 145 idős beteg 12%-a bizonyult skorbutosnak. A kórházi tartózkodás alatt a skorbutos betegek 44%-a, a nem skorbutosok 9%-a halt meg (Raynaud-Simon és mtsi.,2010) . Egy másik kórházi vizsgálatban a traumatikus sérülteknél két csoportot képeztek. Mindkét csoport kapta a szokásos kezelést, ám az egyik csoportnak kiegészítésként napi 1000 mg C- és E-vitamint, valamint 200 mikrogramm szelént adtak. Ebben a csoportban a másikhoz képest 68%-kal csökkent a halálozás (Collier és mtsi., 2008). Hasonló adatokat mindegyik étrend-kiegészítőnek nevezett mikrotápanyagra lehetne idézni. Pl. a megfelelő szelén ellátottság 17%-kal csökkenti az összhalálozás kockázatát és 27%-kal a rákhalálozásét (Bleys és mtsi., 2008).
Vitamin és mitokondrium
Douglas Wallace a mitokondriumok mikrotápanyag hiányából indult ki a krónikus betegségek kialakulásának magyarázatához és Ames-el azonos következtetésre jutott. Wallace szerint, ha a sejtekben található mitokondriumok csak korlátozottan jutnak mikrotápanyagokhoz -azaz vitaminokhoz és egyéb étrend-kiegészítőkhöz -, a mitokondriumok egy része "éhen hal", a maradék pedig kevés energiát képes csak termelni. Ezért a létfontosságú szervekben sejtelhalás kezdődik. Mivel minden fontos szervünk "túl van méretezve", ezért a betegségek csak akkor kezdődnek, amikor a szervek "sejttartaléka" elfogy. A szervek "erőlködése" ill. alulműködése az egész szervezet működési hatékonyságát csökkenti. Elég csak arra gondolni, hogy a szívizom sejtek egy részének elhalása következtében a szív munkája gyengül, ezáltal minden szervnek -beleértve a szívet magát is - csökken az oxigén és tápanyag ellátása. Mivel a mitokondriumok nagy felhasználói a vitaminoknak és ásványi anyagoknak, ezek hiánya vezet a sejtpusztuláshoz (Wallace, 2005).
Zárszó
A vitamin és ásványianyag pótlást az orvoslás és a dietetika sem támogatja. Ha mégis ajánlásokat fogalmaznak meg - pl. a D-vitamin kapcsán - akkor nevetségesen alacsony dózist ajánlanak. Feltételezhető, hogy az orvosok aszerint szednek D-vitamint, ahogy betegeiknek ajánlják, s ez meg is látszik az orvosok rákhalálozásán. Egy 2021-es angol tanulmány szerint a különféle orvosszakmákban nagyjából az orvosok 35-40%-a rákban hal meg - míg az átlagnépességen ez az arány 26% körül van -, de még ebből is kilóg a gyermekorvosok 45% feletti rákhalálozási aránya (Brayne és mtsi., 2021).
Nagy felelősség terheli tehát az emberek egészségét védeni hivatott intézményeket azért, hogy a vitaminellenesség eléggé elterjedt -különösen a magyar- emberek közt. A másik probléma viszont az, hogy sok felvilágosult ember szívesen pótolná az élelemből mára kiveszett mikrotápanyagokat étrend-kiegészítőkkel, azonban, ha az Ames szerinti mind a 40 esszenciális mikrotápanyagot pótolni szeretnék, az anyagilag rendkívül megterhelő volna. Marad az, hogy sokan kénytelenek szelektíve, csupán a legfontosabbaknak tartott étrend-kiegészítőket szedni. Szerencsére, ez is több mint a semmi, azonban - mivel a mikrotápanyagok kölcsönhatásban állnak egymással - pl. magnézium nélkül a D-vitamin, de a mitokondriumok termelte "energiamolekula", az ATP (Adenozin Trifoszfát) sem hasznosul - ezért a szelektív pótlásnak is körültekintőnek kéne lennie.
Forrás: Amiről az orvos nem mindig beszél, 2021. június
https://www.tenyek-tevhitek.hu/
Figyelmedbe ajánljuk a következő megoldási javaslatainkat:
