A világ népessége jelenleg félelemben él. A világ tele van a fizikai egészségünket szolgáló üzenetekkel: mossunk kezet, tartsunk be a közösségi távolságtartást és hasonlók. Ezzel szemben nagyon kevés szó esik a mentális és érzelmi egészségről. A koronavírussal kapcsolatos pánik végigsöpör a világon. Nem kicsinyítve a helyzet súlyosságát, de a pánik önmagában hajlamosabbá tesz minket a vírus terjesztésére. A betegség leküzdése érdekében szükség van az immunrendszerünket egészségben tartó, érzelmi állapotunkon keresztül ható eszközökre és szokásokra is, ugyanúgy, ahogy kézmosással fizikailag már védekezünk a vírus terjedése ellen.
Az érzelmi világunk kapcsolata az immunrendszerrel meglehetősen bonyolult. Az immunrendszert több milliárd sejt alkotja, közülük néhány, olyan szerveket céloz, amelyeknek első sorban az a feladata, hogy biztosítsák az egészséget és megküzdjenek a betegségekkel.
Ezek a sejtek a szervezetben keringve megvédik azt, az antigének, vírusok és egyéb betolakodókkal szemben. A kortizol - más néven stressz hormon - könyörtelenül elnyomja az immunrendszer működését a vírusok ellen harcoló sejtek számának csökkentésével.
Talán még nagyobb aggodalomra ad okot az, hogy az alacsonyabb mértékű kortizol „löketek” vannak a legrosszabb hatással az immunrendszerre.
Ezek a löketek a stressz által uralt gondolatmenetek miatt alakulnak ki, így egész napon át tartó kisebb mennyiségű kortizol kiáramlást eredményeznek. Becslések szerint napi 60 000-80 0000 gondolat fut át az agyunkon, amelyek elsődlegesen ismétlődőek és többnyire negatívak. Ehhez hozzátartozik még az is, hogy az agy többféle okból kifolyólag nem tudja megkülönböztetni a nagyon élénk képzeletszüleményeket és a valóságot. Így logikus, hogy a pánik okozta ártalmak hozzájárulnak a keringő vírusfertőzés terjedéséhez.
Ha a stresszt, a szorongást, az aggodalmat, a letaglózottságot, a depressziót és az elszigeteltséget nem kezeljük, akkor valóban csökken az immunrendszer hatékonysága és a körülöttünk lévőkkel együtt hajlamosabbak leszünk a megbetegedésre.
Ha az immunrendszer megterhelésnek van kitéve, akkor nagyobb eséllyel kapjuk el és terjesztjük a vírust, így a körülöttünk lévőket, a társadalmat, amibe tartozunk és gyakorlatilag az egész világnépességet is jobban kitesszük ennek a veszélynek.
A gyermekek ráadásul még érzékenyebbek a hossztávú stresszhatás okozta immunrendszer károsodásra, ezt a jelenséget kora életkori stressznek (ESL) nevezik. A korai életkorban stressznek kitett gyerekek immunrendszere krónikusan megterhelt, ami különösen érzékennyé teszi őket a körülöttük lévő felnőttek által közvetített stresszre és szorongásra. A szülőknek meg kell tanulniuk megnyugtatni az állapottól szenvedő gyermekeiket.
A fizikális és a tőle elválaszthatatlan mentális egészségünk karbantartása olyan felelősség, amellyel tartozunk a gyerekinknek, a társadalomnak és a világnak ezekben a járványos időkben. Az eddigiek alapján úgy tűnik, hogy a világ válasza a járványra csak a megoldás egyik módjára irányult egyelőre. Mivel a pánik már önmagában is terjedő veszély, így az emberek vagy összeroskadnak a terhe alatt, vagy lekicsinyítik a vírus potenciális veszélyének a súlyosságát.
Van egy harmadik út is. A népegészségügyi szempontból bölcs és megfontolt hozzáállást is gyakorolhatjuk, ami szerint nyugodtnak kell maradni a történések ellenére és magunkévá tenni azokat az eszközöket és szokásokat, amelyek javítják a saját és körülöttünk lévők érzelmi állapotát.
Ezek közé tartoznak azok a gyakorlatok, amelyek elsajátítása segít enyhíteni az intenzív érzelmi kilengéseket már egyből a kialakulásuknál. Emellett előnyös olyan napi rutinok és szokások kialakítása, amelyek alapvetően átformálják az érzelmi rendszerünket. Ez a cikk harmadik az intenzív érzelmek enyhítése sorozatban. Minden bizonnyal ez egy egyedülálló írás, de ajánlom a következők elolvasását is: “Miért borulok ki?” és “Nézz szembe a pánikkal: megértés és elfogadás”. Ezek a cikkek arra adnak választ, hogy mi az alapvető oka az érzelmi kitöréseknek és miért esszenciális fontosságú az önelfogadás az egyensúly visszaszerzésében.
Forrás: https://www.psychologytoday.com/
A cikk folytatását ITT tudod elolvasni!
Figyelmedbe ajánljuk a következő megoldási javaslatainkat:
