Mi a hormonháztartás szerepe ebben?
A szervezet számos hormont termel és választ ki az inzulin mellett, amelyek kémiai „hírvivőként” a szív, vesék, petefészkek, hasnyálmirigy és más szervek működését szabályozzák. Így tehát különböző élettani folyamatokat irányítanak, mint a reprodukció (szaporodás), emésztés, hangulat, stressz és anyagcsere. Az inzulin mellett számos más hormon is részt vesz a vércukorszint szabályozásában, így, ha megborul a hormonháztartás egyensúlya, akkor megnő az esély inzulinrezisztencia kialakulására.
A következőkben annak a 10 fontos hormonnak a hatásáról lesz szó, amelyek részt vesznek a vércukorszint szabályozásban és arról, hogy mi történik, ha felborul az egyensúly köztük.
Pajzsmirigy hormonok - A pajzsmirigy két olyan hormont termel, amelyek az anyagcsere, testtömeg, testhőmérséklet és energiaszint legfontosabb szabályozói.
A pajzsmirigyhormonok alacsony szintje vagy a pajzsmirigy-alulműködés csökkenti az inzulinérzékenységet, így inzulinrezisztenicát okozhat. Emellett a pajzsmirigy-alulműködés általában súlyproblémákkal jár, így növelheti a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának esélyét.
Az inzulinnal ellentétes funkciója van a glukagonnak. Hatására cukor kerül a véráramba, így megakadályozható, hogy a vércukor egy bizonyos mérték alá csökkenjen. A glukagont a hasnyálmirigy alfa-sejtjei termelik étkezések között és alvás alatt, ami aztán a májban raktározódik el, arra az esetre, ha a vércukorszint szabályozásra szorul. A glukagon hatására a zsírok is elraktározódnak és energiatartalékot képzenek, amit a szervezet szükség esetén felhasznál. Ha túl sok glukagon termelődik, az válaszreakcióként az inzulin termelést is fokozza, ami inzulinrezisztenica kialakulásához vezethet.
GLP-1, GIP és amilin - Ezek a hormonok cukorfogyasztás hatására termelődnek és növelik a hasnyálmirigy inzulintermelését. Az amilint az inzulinnal együtt a hasnyálmirigy választja ki, míg a GLP-1-et és a GIP-et a vékonybél termeli. Hatásuk azonban hasonló: szabályozzák a glukagon termelődését és a vércukorszint kiugrásokat.
Ezek a hormonok közvetlenül hatnak egymásra, így szabályozzák a vércukorszintet. Bármilyen eltérés van ebben az egyensúlyban, az kihat a szervezet inzulinra adott válaszreakciójára, és növelheti az inzulinrezisztencia kialakulásának esélyét.
A következő hormon az epinefrin, másnéven adrenalin, amit a mellékvesevelő termel. Veszély esetén ez a hormon aktiválja az „üss vagy fuss” reakciót. Ez az állapot képessé tesz minket a menekülésre, ha üldöznek, vagy hirtelen reagálva, rátaposni a fékre, ha egy autó hirtelen megáll előttünk. Emellett, ez a hormon felelős a szorongás érzésért, ha veszélyt észlelünk. Ugyanakkor az adrenalin a cukoranyagcserét is stimulálja, olyan módon, hogy az inzulin hatására mozgósítja a máj és a vese szénhidrát raktárait.
Kortizol - A kortizol az úgynevezett „stresszhormon”, amit a mellékvesekéreg termel. Szorongás hatására megemelkedik a szintje a szervezetben. A kortizol szabályozza a zsír- és izomsejteket elérő inzulin mennyiségét és fokozza a máj cukor termelését. Ha szervezetben állandósult szorongás és stressz áll fenn, akkor a magas kortizol és adrenalin szint inzulinrezisztenciát okozhat.
Leptin - A zsírsejtek által termelt leptin az a hormon, amelyik jelzi a szervezetnek, ha már eleget ettünk. Az energia- és zsírháztartást szabályozza. A túlzott cukor- és finomított szénhidrátfogyasztás megzavarja az agy felé közvetített jólakottsági jelzéseket, ezért a végén többet eszik az ember, mint kellene.
Amikor leptinrezisztencia alakul ki, akkor a szervezet étkezés után is azt a jelzést adja, hogy éhezik. Az emberi test csak bizonyos mennyiségű cukrot tud felhasználni, a többit zsír formájában elraktározza. Az elhízás közvetlenül összefügg a leptin hormonnal, emellett az inzulin- és leptinrezisztencia is gyakran közrejátszik az elhízás kialakulásában.
Növekedési hormon - Az agyalapimirigy termeli a pubertás és a gyors növekedés időszakai során. Szabályozza a sejtek regenerálódási folyamatát a teljes élethossz alatt. A növekedési hormon alacsony vagy magas szintje inzulinrezisztenciát okozhat.
Ösztrogén - női nemi hormon, amelyet legnagyobb mennyiségben a petefészek termel és a fő funkciója a női reproduktív rendszer szabályozása. Ezen kívül, az inzulin hatását is optimalizálja.
A menopauza előtt álló nők szervezetében termelődik ösztrogén, amely szabályozza az inzulinrezisztenciát, a kor előrehaladtával azonban, az ösztrogén szint lecsökken. Az alacsony ösztrogénszint pedig összefüggésben van az inzulinrezisztencia kialakulásával, ezért hajlamosabbak a menopauzán átesett nők a hasi elhízásra, ami növeli a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának esélyét.
A progeszteron egy másik női nemi hormon, aminek a hatására megvastagszik a méhfal, így készül fel a szervezet a terhességre. A progeszteronszint minden hónapban, amennyiben nincs megtermékenyített petesejt, hirtelen leesik és megindul a menstruáció.
Az alacsony progeszteronszint társulhat ösztrogéndominanciával, amelyek együttes jelenléte fejfájást, hangulatingadozást, csökkent nemi vágyat és szabálytalan menstruációt okozhat. A megváltozott hormonszintek termékenységi problémákhoz is vezethetnek, mint a PCOS (policisztás ovárium szindróma), ami közvetlen összefüggésben áll az inzulinrezisztenciával.
Tesztoszteron - Habár ez elsődlegesen egy férfi nemi hormon, a női szervezetben is termelődik. Hatására növekszik az izomtömeg, csonttömeg és az energiaszint. A nők esetében is növeli a nemi vágyat és elősegíti a szexuális örömszerzést. Az alacsony tesztoszteronszint nemcsak a nemi vágy csökkenését okozza, hanem izomtömeg-csökkenést, testtömegvesztést és csontritkulást is.
Ha megnövekedik a bevitt cukor mennyisége, akkor csökken a szabad tesztoszteronszint, ami ösztrogéndominanciát okoz, ez pedig inzulinrezisztenciához vezethet. A petefészek termeli a tesztoszteront, ezért a méheltávolításon átesett nőknek általában alacsony a tesztoszteronszintje.
A hormonok egyensúlyban működnek a legjobban
A vércukorszint-szabályozás, az inzulin és más hormonok között közvetlen kapcsolat van. Ha bármelyik hormon termelése eltér a normálistól, akkor az kihat a szervezet inzulinra és glukagonra adott reakciójára és ez megnöveli az inzulinrezisztencia kialakulásának esélyét.
A túlzott cukor- és finomított szénhidrátfogyasztás megborítja számos hormon egyensúlyát a szervezetben, ilyen az ösztrogén és az inzulin is. A felborult hormonegyensúly inzulinrezisztenciához, ami pedig olyan további egészségügyi problémákhoz vezethet, mint a testtömeg-növekedés, de akár szívbetegséghez, daganatos megbetegedéshez vagy cukorbetegséghez is vezethet. A hormonrendszer egyensúlyának felborulása megnyilvánulhat hangulatingadozás, depresszió, bőrproblémák, testtömeg-növekedés, kimerültség, koncentrációs zavarok és terméketlenség formájában.
Ha a hormonrendszer zavarának (pl. inzulinrezisztencia) a tüneteit érzi magán mindenképpen forduljon az orvosához. Előfordulhat, hogy hormonkezelést írnak elő, az egészséges étrend és rendszeres testmozgás mellett. A fizikai aktivitás hatására a sejtek inzulinérzékenysége fokozódik, ami ellensúlyozni tudja az inzulinrezisztenciát.A cukor és finomított szénhidrátok elhagyása sokat segíthet a folyamat lassításában és akár vissza is fordíthatja az inzulinrezisztencia állapotát, mielőtt még cukorbetegség alakul ki, mindemellett pedig hozzájárul a hormonrendszer egyensúlyának fenntartásához is.
Forrás: https://us.viveve.com/
Figyelmedbe ajánljuk a következő megoldási javaslatainkat:
