A betegség autoimmun eredetű és öröklődő jellegű, amelyet különböző névvel illet a szakirodalom: gyermek- és felnőttkori coeliakia, glutenszenzitív enteropathia, sprue, nem trópusi sprue, idiopathias steatorrhoea, lisztérzékenység. A betegség lényege: komplex felszívódási zavar (a bél nem képes felszívni a nélkülözhetetlen tápanyagokat), amely többnyire gyermekkorban kezdődik és kezelés nélkül halálhoz vezethet. A betegség kialakulásának oka: gluténnel (a búzafélékben található fehérjével) szembeni érzékenység, amely a bélbolyhok pusztulásához vezet.

Az örökletes jelleg mellet szól, hogy a beteg szülőkben lévő gének hordozzák a betegségre való fokozott hajlamot. A legújabb nemzetközi kutatások (Setty M. és munkatársai: Celic disease: risk assessment, diagnosis and monitoring, Mol. Diag.Ther. 2008, 12, 289-98) bizonyították, hogy a szöveti antigének (HLA) II. régiójában található gének: DQ2 vagy a DQ8 felelősek a betegség öröklődéséért. A kóros gének megjelenése azonban nem egyforma. Ez azt jelenti, hogy nem mindenkiben azonos életkorban és súlyossági fokban manifesztálódik a betegség. A sokak által ismert típusos klasszikus tünettriász tagjai a hasmenés, a fogyás és a gyengeség nem mindenkiben egyformán jelennek meg.

A klinikai kép többnyire jellegtelenül, fokozatosan, máskor akut bélfertőzés formájában fejlődik ki. Néha enyhék, vissza-visszatérő jellegűek a tünetek, emiatt a betegséget csak későn ismerik fel (vagy félrekezelik) A lisztérzékenység sajátosan egy jéghegyhez hasonlítható, amelynek csúcsát találhatók a legsúlyosabb esetek (1. ábra). A klinikai tünetek gyermekkorban a szoptatás befejezésével, a gabonafélékkel történő táplálás megkezdése után, 6 és 18 hónapos kor között fejlődnek ki. Étvágytalanság, gyakori, nagy mennyiségű, híg, világos és bűzös széklet, szokatlan apátia és ingerlékenység lehetnek az első tünetek.

A has puffadt lesz, a bőr alatti zsírszövet és izomállomány csökken. Folyadék-, elektrolit és fehérjevesztés, kiszáradás, alacsony vércukorszint, ill. kálciumszint, végtaggörcsök majd sokkszerű állapot jöhet létre. Ezt coeliakiás krízisnek nevezzük, amely többnyire halálhoz vezet.

Ez a súlyos állapot ritka azóta, hogy felismertük a glutén megvonás gyors és eredményes terápiás hatását. Mindezeken kívül természetesen a felszívódási zavar általános tünetei is jellemzőek, hasonlóan a felnőttekben észleltekkel. A betegség a genetikailag meghatározott „szerv-specifikus” autoimmun kórképek közé sorolható. Az arra hajlamos egyénekben immunológiai folyamat alakul ki, amelynek lényege, hogy antitestek (fehérjék) képződnek a gliadinnal és a szöveti transzglutamináz enzim ellen.

A gyulladásos folyamat következménye a bélnyálkahártya károsodása és a súlyos felszívódási folyamattal járó tünetek fellépése (vashiány, fehérjehiány, fogyás, osteoporózis, hormonális zavarok, nyelvgyulladás, szájgyulladás, a végtagokon ödéma, ritkán hasüregi folyadék is kialakulhat). A diagnózis általában nem könnyű a sokszínű tünetek miatt.

A genetikai háttér, a kiegészítő, ill. társuló betegségek ismerete, a laboratóriumi vizsgálatok azonban sokat segíthetnek a minél korábbi felismerésben és kezelésben. Korábban a D-xilóz teszt és a bélnyálkahártya szövettani vizsgálata volt szükséges.

A legújabb kutatások eredményei a következő fontos megállapításokat tették (Naiyer AJ és munkatársai, Thyroid, 2008, 18, 1171-78), hogy:

• A transglutamináz II enzim (TGase II) elleni antitestek kimutatása segít a korai felismerésében
• A korábbi viszonylag időigényes módszer (ELISA) helyett az „immunszenzor vizsgálat meggyorsítja a laboratóriumi teszteket. Ráadásul ezen ígéretes módszer alkalmas arra is, hogy az ételekből is kimutatja a nagyon kis mennyiségben jelenlevő glutén fehérjét (Kings College London, UK www.kcl.ac.uk)
• Az a felismerés, hogy a pajzsmirigyben is van TGase II fehérje arra utal, hogy a pajzsmirigy autoimmun betegségiben gyakori a tünetszegény, néha tünetmentes lisztérzékenység. Ezt mutatja, hogy az autoimmun pajzsmirigybetegség fő indikátora: az un. TPO elleni antitest és a TGase II fehérje elleni antitestek egyaránt pozitívak.

A végső következtetés, hogy a liszt érzékenyeknek gondolni kell pajzsmirigybetegségre és fordítva, akik pajzsmirigybetegségben szenvednek, azok között a lisztérzékenység gyakoribb. A csökkent pajzsmirigybetegségben szenvedők gyakran panaszkodnak arról, hogy has puffadásuk van és az alkalmazott pajzsmirigyhormontól nem fogynak. Ilyenkor a hormon csökkent felszívódásának oka a látszólag tünetmentes coeliakia lehet!

1. ábra A lisztérzékenység "jéghegye"

2. ábra

a.) Az ép vékonybélhártya képe   b.) Az ép mikroszkópos bélbolyhok 
c.) A károsodott, sorvadt vékonybélhártya d.) A sorvadt bélbolyhok

Prof. Dr. Balázs Csaba

Figyelmedbe ajánljuk a következő megoldási javaslatainkat:

Néhány éve a szokásos viziten találkoztam egy 75 éves férfibeteggel, aki a szokásos kérdésekre alig válaszolt, szinte állandóan aludt és nehezen volt ébreszthető. A fiatal referáló orvoskolléga a beteg panaszait agyi érelmeszesedéssel és korai elbutulással (demenciával) magyarázta. A beteg vizsgálata során feltűnt, hogy arca jellegzetesen felduzzadt, a szemöldöke szinte teljesen kihullott, bőre feltűnően száraz és hámló volt (1. ábra). Amikor sikerült szólásra bírnom, akkor rendkívül rekedt és egykedvű hangon válaszolt és csak azt mondta „nagyon fázok”, miközben a kórteremben 26-27C° volt! A lelkiismeretes nővéreim ismételten jelentették, hogy a beteg hőmérséklete rendszerese nem éri el a 36 C°-t!. Rátekintéskor a pajzsmirigy jelentős duzzanata, tapintáskor tömött jellege volt észlelhető. A kiegészítő vizsgálatok megerősítették azonnali diagnózisomat, hogy a betegnek csökkent pajzsmirigy-betegsége van.

Kiderült, hogy a beteg bőrgyógyász orvosprofesszorként dolgozott itthon és későbben „disszidálása” után Németországban. A családja is Alzheimer kórra, ill. korai elbutulásra gondolt. A diagnózis felállítása után az ilyenkor szükséges körültekintéssel elkezdett kezelés hatására a beteg néhány nap alatt feltisztult. Elmondta, hogy nem is tudja miként került kórházba. Megtudtam tőle, hogy egykori neves orvosprofesszoraimmal baráti viszonyban van, ill. volt. 6 hónap után újra el kezdett dolgozni és bőrgyógyászati tankönyvet írt, amelyet azóta is hasznosan forgatnak itthon és külföldön egyaránt.

A tanulságos eset bizonyítja, hogy pajzsmirigy alulműködésében (hypothyreosisban) a viselkedési és pszichológiai tünetek sokszor nem specifikusak, egyaránt jelentkezhetnek a pajzsmirigy csökkent működésekor és depresszióban. Ezek közül említést érdemel a fáradékonyság, a pszichomotoros lelassulás, a tanulási képesség csökkenése, az aluszékonyság, kedvetlenség és más hangulati zavarok (anergia, dysphoria).

Amikor a pajzsmirigyhormon szintje még csak kismértékben tér el a normálistól, a tünetek nem jellegzetesek, így általában nem is tulajdonítanak nekik jelentőséget. Enyhe fáradékonyságon és a koncentrációs képesség romlásán kívül más nem érzékelhető. Komolyabb esetben az anyagcsere lelassul, lassabb lesz a mozgás, a beszéd, a gondolkodás is, érdektelenség alakulhat ki, ami könnyen összetéveszthető a depresszióval.

Aluszékonyság, hízás, szorulás, fázékonyság lesz jellemző, az arc felpuffad, a haj ritkává és szárazzá válik, gyakran hullik is, csökkent a libidó (nem vágy!), meddőség, menstruációs zavarok, végtagzsibbadás magas vérnyomás, testszerte vizenyő (ödema) lépnek fel. Gyakoriak a kognitív funkciózavarok: memóriazavar, tanulási nehézség, a gondolkodás lelassulása, figyelmetlenség. Ez azt eredményezi, hogy a tünetek jelentkezésekor nem lehet tudni, vajon hypothyreosis, depresszió, idős betegek esetében, agyi érelmeszesedés (cerebrosclerosis) okozta tünetekkel állunk-e szemben.

Ami az időskorúakat illeti, nem egységes a vélemény: egyes vizsgálatokban összefüggést mutattak ki az emelkedett TSH-szint és a depresszió között, más vizsgálatokban nem tudták ezt megerősíteni. Nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy különösen időseken az enyhe (ún. szubklinikus) hypothyreosis és a depresszió, valamint a kognitív funkciók romlása egymástól különálló, csak egyidejűleg jelentkező kórképek is lehetnek, amelyek között nincs ok-okozati összefüggés. Bonyolítja a kérdés tisztázását, hogy depresszióban, aluszékonyságban viszonylag gyakori az autoimmun thyreoiditis, ez különösen a rapid, ciklikus, bipoláris betegségre jellemző.

A 60 év feletti nők akár 10%-ában emelkedett lehet a szérum TSH-szintje (5–10 mE/l), egyúttal thyreoidea elleni antitest-pozitivitás is kimutatható. A pszichés betegség miatt lítium tablettákat szedő betegek közel 20%-ban alakul ki csökkent pajzsmirigyműködés. Hasonlóan csökkent működést okozhat sok olyan gyógyszer, amelyet nem a pajzsmirigybetegségre szednek a betegek. Ezek közül a legfontosabban a szívbetegek által gyakran szedett, nagy mennyiségű jódot tartalmazó Cordarone tabletta, vagy a Betadine hüvelykúp, ill. fertőtlenítő oldat. Sokirányú pszichológiai tesztekkel végzett tanulmányokban arra hívták fel a figyelmet, hogy ezeknél az embereknél, a kontrollokhoz viszonyítva, gyakrabban lépnek fel alvászavarok, szorongás és testi (szomatikus) panaszok, amelyek a pajzsmirigy kezelésével megszüntethetők. A thyroxin és szelén együttes bevitelével az aluszékonyság és a kognitív funkciók egyaránt tovább javíthatók.

1. táblázat A csökkent pajzsmirigybetegség legfontosabb tünetei

1. ábra A beteg tenyere rendkívül száraz és hámló

Figyelmedbe ajánljuk a következő megoldási javaslatainkat:

Habár a pajzsmirigy rendellenes működése az egész szervezetre kihat, és emiatt kezelését is csak holisztikus megközelítésben, az egész embert, a tüneteket a laborlelettel és egyéb vizsgálatokkal összevetve szabadna végezni, sokan mégis úgy érzik, hogy a diagnózis alfája és omegája a TSH érték.

A napjainkban igen gyakori, főként nőket érintő pajzsmirigy betegségek kapcsán mára számos laborlelet került nyilvánosságra, amit az érintettek maguk tettek közzé különböző fórumokon, csoportokban, a sorstársaktól választ, kiértékelést remélve. Sokan azt gondolják, hogy a laborleltből, mint egy varázsgömbből megtudhatják, hogy betegek-e, vagy sem. Pedig ezeket az adatokat csak a beteg panaszaival és a többi vizsgálat eredményével összevetve szabad értelmezni, sohasem önmagában. Fontos: a mérési módszerek és a referencia értékek laboronként változhatnak, emellett a határértékek jelölésénél több olyan tényezőt, amely a TSH szintet befolyásolhatja, nem vesznek figyelembe.

Mi a TSH ?

Ez egy olyan fehérje, amelyet az agyalapi mirigy állít elő és szükséges a pajzsmirigy működéséhez. Amennyiben a TSH értéke emelkedett, a pajzsmirigy működése általában csökkent, amennyiben a TSH lényegesen csökkent, akkor gyakran beszélhetünk fokozott működésről.

Mi befolyásolhatja a TSH értéket?

• Az életkor: a TSH szintje az életkor előre haladtával nő, így a 4 mIU/l feletti, de 10 mIU/l alatti érték akár normális is lehet időseknél.
• Autoimmun folyamat fellángolása
• A beteg által lakott terület jódellátottsága: jód hiányában kevés T3 és T4 (pajzsmirigy hormonok) képződik, amely miatt fokozott a TSH termelése. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a pajzsmirigy túlműködése a jód bevitelével megszüntethető! Sőt, ellenkezőleg a túlzott bevitellel életveszélyes túlműködést, ill. gyulladást lehet kiváltani.
• Az évszak: télen, hideg időben a szervezetnek több pajzsmirigy hormonra lehet szüksége, ez azt eredményezheti, hogy a TSH szint megemelkedik.
• A napszak: a TSH szintje a vérben a nap egyes periódusában változik (legmagasabb éjfél előtt a hajnali órákban).
• Egyéb betegségek: a túlzott stressz, heveny megbetegedés és a láz is hatással lehet a TSH szintre.
• Alkalmazott gyógyszerek: a TSH szint változhat például, ha a beteg szteroidokat szed, de egyes szívgyógyszerek és a következőkben, a teljesség igénye nélkül felsorolt hatóanyagok is befolyásolják a pajzsmirigy működését: amiodaron, jód tartalmú kontrasztanyagok, szulfonilureák, szulfonamidok, lítium, tirozin-kináz gátlók, interleukin, interferon, dopamin, dopamin agonisták (bromocriptine), glükokortikoidok, metformin, szomatosztatin analógok, phenytoin, rifampicin, phenobarbital.
• Várandósság: a pajzsmirigy hormonjainak és az agyalapi mirigy által termelt TSH un. normál értékei a terhesség alatt, három havonta eltérőek, ezért nem szabad ezeket összehasonlítani a nem terheseknél mért adatokkal. Terhességben alacsonyabb értékek mérhetők.

A TSH mérésével kapcsolatban fontosnak tartom megjegyezni, hogy a rendelkezésre álló módszerek nem az aktív, a pajzsmirigy működését fokozó TSH aktivitását, hanem mennyiségét mérik. Ezért fordul elő gyakran, hogy két egyénnek azonos a TSH értéke, mégsem azonos a pajzsmirigy- működése. „Összességében azt kell tudni, hogy a TSH hasznos szűrő jellegű módszer, de nem jelent önmagában betegséget. A diagnózishoz és a személyre szabott gyógyszeres kezelés beállításához a betegség természetétől, a kísérő betegségektől az étkezésig számos tényezőt figyelembe kell venni.”

Figyelmedbe ajánljuk a következő megoldási javaslatainkat:

Ma már nagyon sok orvos egyetért abban, hogy a testi problémák mögött lelki „jelenségek” húzódnak meg, és a legtöbb esetben a betegségek, meg nem oldott feladatokról, ki nem mondott érzelmekről árulkodnak. Érdemes odafigyelned és olvasnod a jelekből, hiszen a gyógyulás nélkülözhetetlen feltétele, hogy változtass gondolataidon, élethelyzeteiden, önmagadon.

Minden nő életében eljön az az időszak, ami a menopauza megjelenéséhez vezet. Sok esetben viszont a menopauzát a pajzsmirigy alulműködés tüneteivel is hajlamosak vagyunk összekeverni, mivel a panaszok elég széles skálán fedik egymást. A két tünet megkülönböztetését olykor nehezíti a tény, hogy mindkettő a 45-50 éves kor környékén jelentkezik.

Hajhullás, elhízás, menstruációs panaszok, depresszió, ödéma, hirtelen hangulatváltozások? Ugye, hogy lehetnének akár a menopauza tünetei is?