Termékek magas vagy nagy hatóanyag-tartalommal.

Nagyon népszerű marketing szöveg, hogy a különböző gyártók azt írják rá a csomagolásra vagy a termékleírásban, hogy valaminek óriási nagy hatóanyag-tartalma van. Legyünk őszinték, ez műszakilag és biológiailag semmit sem jelent.

Forte, vagy ehhez hasonló jelzőket szokás ráaggatni, hogy mindezt jelezzék.

A fő kérdés az, hogy mihez képest nagy vagy magas valami?

• Gyakran szokott az lenni, hogy a gyártó egy másik termékéhez képest növelte meg az adott termék hatóanyag koncentrációját.
• A leggyakrabban viszont az NRV% szokott lenni a viszonyítási alap. Ez a napi referencia beviteli érték, tehát a napi javasolt dózis. Ezt kb. 70 évvel ezelőtt határozták meg és azóta sem nagyon változtatgatták. Ez úgy lett meghatározva, hogy aki ennyit szed, tehát az NRV 100%-ot az nagy valószínűséggel elkerüli a hiánybetegségeket. Tehát a C-vitamin esetén, hogyha valaki 100 % NRV-t szed, akkor nagy valószínűséggel nem lesz skorbutos vagy, ha B1-vitaminról beszélünk, akkor nem fogja elkapni a beriberit. A lényeg az, hogy ez a különböző anyagoknál más és más, de az a közös, hogy eleve nagyon kevés az a százalék, amit ez jelöl.

Egy konkrét piaci példa:

Egy konkrét gyártó Forte termékéről beszélünk, ahol a B12-vitamin 10 mcg koncentrációban szerepel, ami 400 NRV %. Ezzel jelöli az az adott gyártó, hogy ez már Forte.

Az én szakmai véleményem szerint, hogyha a B12 az 1500 mcg, akkor nevezhető igazán Forte-nak egy termék. Ez már 60000 NRV %, tehát óriási különbségek vannak Forte és Forte között.

Összességében az a lényeg, hogy az a kijelentés, hogy valaminek nagy a hatóanyag-tartalma, az semmit se jelent.

A gyakorlati megoldás az lehet, hogy az interneten érdemes elkezdeni keresgetni hasonló termékeket és a kulcs komponenseket összehasonlítani koncentráció szempontjából. Tehát a koncentráció a kulcs jelen esetben és ez alapján érdemes döntést hozni.

A leggyakoribb gyártói trükközések természetesen azokra az összetevőkre vonatkoznak, amelyek drágák. Pl.egy A-vitaminnál nem nagyon szokott vita lenni, mert az A-vitamin olcsó. A D-vitaminnál is jellemzően ez a helyzet, bár ott már láttam, hogy azzal is spóroltak, mert a hordozó az még mindig olcsóbb, mint a D-vitamin.

Mik a drága összetevők?

• A B12-vitamin metil- és adenozilkobalamin formája az kifejezetten drága. Ezért ezek általában nagyon kis koncentrációban szerepelnek, még ha mást is írnak rá.
• a B9-vitaminnál a glükózamin folát só,
• a K2-vitaminnak a biológiailag aktív formája a transz MK-7,
• Q10,
• biotin,

és még több példát is lehetne erre a gondolatmenetre felfűzni, de a fentiek drága összetevőknek minősülnek.

Összegezve az egészet:

A lényeg az, hogy egy csomagolásra ráírt ’magas vagy nagy hatóanyag-tartalom’ kifejezés gyakorlatilag semmiképpen sem jelenti azt, hogy biológiailag a szervezetünk számára ez valóban nagy koncentrációban tartalmazza a kijelölt összetevőt. Ez csak egy marketing szöveg.

A megoldás az, hogy más hasonló termékekkel össze kell hasonlítani, hogy mindenkinek legalább egy elképzelése legyen a közepes tartományról és ezek alapján normális döntést tudjon hozni.

Különösen érdemes figyelni a drága összetevőkre, mert ezeknél érhető tetten leggyakrabban ez a gyártói csúsztatás.

Köszönöm szépen!