Néhány gondolat a rézpótlásról.

Ebben a minivideóban most nem lesz szó a különböző molekulaformákról, hogy a réz milyen esetekben és hogyan hasznosul jobban. Aki érdeklődik a téma iránt, annak az ajánlom, hogy nézze meg a magnéziumról és a cinkről készült videókat, mert ugyanez lesz érvényes a rézre is.

Itt most inkább abból indulnék ki, ami meglehetősen közismert, hogy a cink és a réz ajánlott aránya: 10-15 mennyiségű cink aránylik az 1 egység rézhez (10-15:1). Nekem erről az a véleményem, hogy ezt az arányt nem lehet mérni a szervezetben, és hát valahol mégis a szervezet szempontjából kell ezt az egészet értékelni.

Összességében tehát szerintem a rézhiányt és a cinkhiányt kell kezelni. Induljunk el innen!

Egészségvédő termékekről, étrend-kiegészítőkről beszélünk, amelyekben be kell állítani valamilyen arányt. Teljesen rendben van a 10-15:1 (ez egy koncentrációhoz kapcsolható témakör).  Hogyha ezt az arányt szeretnénk tartani, akkor nézzük most meg a különböző molekulaformákat és ezek eredményeképpen létrejövő biológiai hasznosulást.

1. példa:

Mindenkinek ajánlom cinkpótlásra a cink-glicinát formát, mert ez egy tök jó molekulaforma, nagyon jó a biológiai hasznosulása. Mondjuk legyen egy olyan termék, ahol ez a cink-glicinát egy gyenge biológiai hasznosulású molekulaformával van egyberakva, ilyen például a réz-glükonát.

A köztudatban van, hogyha valami szerves, akkor jó, ha szervetlen, akkor rossz. Nahát ez nem ilyen egyszerű, mert hogyha kémiailag megnézzük ezt az egészet, akkor a szerves vegyületek esetében is sokszor előfordul, hogy nagyon stabil az adott molekula, ezért a szervezet nem tudja belőle hasznosítani a számunkra hasznos komponenst. A réz-glükonát a réznek és a glükonsavnak a sója, vegyülete. A glükonsav pedig egy komplexképző anyag a szervezetben, és olyan stabil molekulát képez, hogy a szervezet a felszívódás után nem tudja belőle jó hatásfokkal hasznosítani a rezet. Ezért én ezt egy gyenge molekulaformának tartom.

Tehát, hogyha egy jó molekulaformát (cink-glicinát) és egy gyengén hasznosuló molekulaformát (réz-glükonát) egyberaknak egy termékbe, akkor hiába jó az eredeti arány, ha ez utána el fog tolódni jelen esetben a cink javára. A cink sokkal jobban fog hasznosulni, mint a réz.

2. példa:

Nézzünk egy másik példát. Pl. a cink-citrát egy gyenge biológiai hasznosulású molekulaforma. A közelmúltig én magam is azt gondoltam, hogy ez egy teljesen jó cinkforrás, de kémiailag át kellett értékelni ezt a helyzetet, mert a cink-citrát egy ionos vegyület, nagyon gyenge vízoldékonysággal. Összegezve az a véleményem azóta, hogy a cink-citrát cinkpótlásra nem egy szerencsés molekulaforma.

Tehát, ha visszatérünk a második példához és veszünk egy gyenge biológiai hasznosulású molekulaformát (cink-citrát) és ezt ugyanúgy egy gyenge biológiai hasznosulású másik molekulaformával rakjuk össze pl. egy réz-glükonáttal, akkor sokkal nagyobb lesz a valószínűsége, hogy ez az arány megmarad.

Összességében viszont ez tök mindegy, mert a szervezetünk működése a lényeg. Hogyha táplálkozástudományi szempontból értékeljük ezt az egészet, akkor a 10-15:1 helyett a 2-15:1-hez ugyanolyan tökéletes a szervezetben. Tehát, az arányok miatt én abszolút nem aggódnék.

Ha visszakanyarodunk a rézpótlás kérdésköréhez és a koncentrációkat nézegetjük egy kicsit, akkor az állapítható meg, hogy a réz koncentrációja a különböző táplálékokban (mert mégis ez az első számú cél, hogy táplálékból jussunk hozzá) nagyon ingadozó, ráadásul a felszívódás hatékonysága is igen változó. Hogyha a húsféléket nézzük, akkor ott egy 18-100-szoros tartományban ingadozik a réznek a koncentrációja, ami egy roppant széles tartomány. Nagyon nehéz megbecsülni, hogy mennyi rezet is veszünk magunkhoz a táplálékból. Ha a burgonyát nézzük, akkor ott is 0-32-szeres tartományt kell vizsgálnunk, tehát nem igazán tudható, hogy mennyi réz jut a szervezetünkbe.

Kanyarodjunk vissza az étrend-kiegészítők témaköréhez. Hasonlóan divatos téma, hogy a cink és a réz akadályozzák egymás felszívódását. Döntően a cink akadályozza a rézét. Ugyanilyen probléma egyébként a vas is, mert a vas és a réz is ugyanúgy antagonisták. Ezért, hogyha valaki rezet szeretne hatékonyan pótolni, akkor érdemes időben elkülönítve szedni a cinktől és a vastól. Ez különösen akkor érdekes, hogyha multivitamin készítményeket, vagy különböző nyomelemeket szed valaki. Ezeket a termékeket érdemes megnézni, mert hogyha minden egybe van csomagolva - ami általában az esetek nagy százalékában tényleg így van -, akkor külön kellene termékeket választani és azokból összeszedegetni a különböző ásványi anyagokat, nyomelemeket, vitaminokat és ezeket időben elkülönítve érdemes használni.

Azt gondolom, hogy fontos információ azoknak, akik nagy koncentrációban, nagy dózisban szednek C-vitamint, hogy ezeknek az embereknek a rézpótlás mindenféleképpen ajánlott.

Azoknak is ajánlott a rézpótlás, akik fogyókúra céljából alfa-liponsavat szednek - ez szintén nagyon divatos manapság. Nekik időben elkülönítve ajánlott a rézpótlás.  

Ebben a két esetben én azt gondolom, hogy 8-10 mg/nap teljesen biztonságos felső határ, ez még oké, de inkább ennél kevesebbet kellene pótolni a rézből.

Szeretném még kiemelni és felhívni a figyelmét azoknak a hölgyeknek, akik szintetikus fogamzásgátló tablettákat szednek. Ebben az esetben viszont réztöbblet alakul ki, úgyhogy nekik cinket kellene szedni.

Összefoglalva:

A klasszikusan ajánlott 10-15:1 helyett én azt mondom, hogy a 2-15:1 – hez arány biológiai értelemben teljesen rendben van mindenki szervezete számára.

A hiányt (cink- és rézhiány) érdemes kezelni.

Érdemes megnézni, hogy a hiányok pótlására elfogyasztott különböző termékekben lévő molekulaformák milyenek és jól hasznosulnak-e, mert azokat célszerű keresni.

Érdemes figyelni azokra az anyagokra is, amelyek mérséklik és gátolják pl. a réznek a felszívódását. Ezeket hívjuk antagonistáknak. Hogyha ilyen anyagokkal találkozunk, akkor ezektől időben elkülönítve érdemes a rezet pótolni.

Köszönöm szépen!