Néhány gondolat az E-vitamin pótlásról.

Korábban volt már erről szó. A magam részéről továbbra sem ajánlom semmilyen formában a szintetikus E-vitamin pótlást. Ezek általában DL acetátok, szukcinátok és azt sem ajánlom, amikor valamilyen termékben izolált alfa tokoferolok vannak.

A kevert tokoferolokat és a kevert tokotrienolokat viszont abszolút ajánlom és most ebben a minivideóban ezekre fogunk fókuszálni, mert itt is vannak minőségbeli különbségek.

A szervezetünk szempontjából biológiailag az a lényeg, akkor járunk igazából jól, hogyha minél több gamma és delta tokoferolt és tokotrienolt juttatunk a szervezetbe. Ezek lesznek most a fókuszban, mert az eredetük, hogy milyen növényi olajból vonják ki az E-vitamint az befolyásolja a minőséget.

A három leggyakoribb példát vettem, amikor napraforgóolaj, repceolaj és szójaolaj a forrás. Zárójelben jegyzem meg a szójaolajnál, mert nagyon sokan idegenkednek tőle, de az E-vitamint illetően ebben abszolút nincsen semmilyen gyulladáskeltő faktor vagy fehérje. Teljes értékű E-vitaminként tekinthetünk rá.

Ha a gamma tokoferolokat vesszük, akkor a napraforgóolajban átlagosan kb. 7% van, míg a szójában, kb.  59%. A delta tokoferol 2% vs. kb. 26%, tehát elég jelentősek a különbségek. A repce az meg középen van (lsd. tábla).

Hogyha valaki egy termék csomagolását nézi, akkor probléma, hogy mindent (az összes tokoferolt) át kell számolni erre az úgynevezett alfa tokoferol ekvivalens (Alfa TE) értékre. Ebből a számítási képletből egyszerűen az jön ki, hogyha valamiben sok az alfa tokoferol, akkor nagy lesz az érték, a gamma és a delta tokoferolokat pedig abszolút lepontozza ez a számítás, tehát az nagyon kicsi lesz. Hogyha egy összehasonlító minitáblázatban összevetjük ezeket a napraforgó-, a repce- és a szójaolajokból származó E-vitaminokat, akkor az alfa tokoferol ekvivalens 91 lesz a napraforgóolajnál, a szójáé pedig csak 21 (minden esetben 100 mg az E-vitamin).

Van a NE (nemzetközi egység). Nagyon sok fogyasztó ez alapján keres, hogy neki X nemzetközi egységnek megfelelő E-vitaminra van szüksége. Igen ám, de még a napraforgóolajból származó E-vitaminból nagyon könnyen teljesíthető, addig a szójaolajból származó E-vitaminnál már nem.

Hogyha arányosítjuk az NRV%-okat (napi javasolt dózis), akkor hogyha a napraforgó 100 %, akkor a szója csak 23%, a repce pedig a kettő között van (42%). Látszólag a számok azt mutatják, hogy a napraforgóból származó E-vitamin a legjobb, viszont, ha biológiailag értékeljük a gamma és a delta tokoferolokat, akkor abszolút nem így van.

A tokotrienoloknál nincs sok választási lehetőség, mert döntően csak pálmaolajból vonják ki őket és abban eleve nagyon sok gamma és delta van. Ez nagyon jó számunkra, viszont ezeknek is az alfa tokoferol ekvivalense nagyon-nagyon kicsi lesz.

Összegezve:

Hogyha valaki egy terméknek a csomagolását megnézi és látja, hogy alfa tokoferol ekvivalens (Alfa TE), nemzetközi egység (NE), napi javasolt dózis (NRV%) van feltüntetve, akkor ezek nem jó indikátorok ahhoz, hogy egy E-vitaminnak a minőségét valaki tényleg  érdemben tudja értékelni.

A gamma és a delta tokoferoloknak a napi mennyiségét érdemes nézni, ezt kell keresni a csomagoláson. Ezt jellemzően ki szokták bontani, de, hogyha valami miatt nem szerepel rajta, akkor érdemes megkérdezni a gyártót. Hogyha erre nincsen lehetőség és van valamennyi információ, akkor egyértelműen a szójaolajból származó E-vitamin a legjobb minőségű, ezt követi a repce és utána pedig a napraforgó.

A tokotrienoloknál az az ökölszabály, hogy az adott termékben lehetőleg minél több legyen.

Köszönöm szépen!