Néhány gondolat a kutatás-fejlesztési folyamatokról.

Nagyon népszerű a kutatás-fejlesztésre hivatkozni. A cégek a látványos kutatás-fejlesztési folyamataikat a kirakatba szokták tenni, erről szólnak különböző videóik, bemutatják az üzemeket, stb. Egy valódi kutatás-fejlesztési folyamat azért nem egészen így működik.

Kezdjük onnan ezt az egész gondolatmenetet, hogy egy kutatás-fejlesztési folyamatnak mindig az a célja, hogy így vagy úgy, de létrehozzon egy olyan dolgot, ami a gyakorlatot szolgálja. Amikor különböző mechanizmusokat tárnak fel, akkor is az a lényeg, hogy a gyakorlatot szolgálja ez az egész, míg, ha nem is abban az időpillanatban, hanem akár évtizedek múlva másoknak a gondolatmeneteit segítse.

Vegyünk most egy gyakorlati példát, mert így sokkal egyszerűbb lesz elmagyaráznom ezt az egészet. Nézzük egy olyan egészségvédő terméknek a kifejlesztését, ami myo-inozitol port és emellé folsavat, vagy valamilyen folátot tartalmaz. Ez a feladat, ezen fogjuk végignézni a folyamatot.

Nézzük a gyakorlati példán keresztül, hogy milyen lépései vannak egy kutatás-fejlesztési folyamatnak:

Első lépés: szakirodalom feldolgozása

Ennek egyszerűen az a célja, hogy irányba állítsa a kutatási projektet. Nincsen semmi más célja, mert a megoldást nem fogja megadni.

Első vonal:

A példánknál maradva – persze ez egy picit egyszerűsítve van – egy olasz cégnek van egy olyan terméke, ami inozitol port és folsavat tartalmaz. Természetesen, hogyha mondjuk nekem is az a feladatom, hogy létrehozzak egy hasonló terméket, akkor az ezzel kapcsolatos kutatási eredmények nagyon hasznosak lehetnek. Hogyha elemezzük a rendelkezésre álló adatokat, akkor 8 cikket lehet találni. Mindegyik lektorált szakirodalmi cikk és nagyon érdekes, hogy gyakorlatilag mindegyik szerző olasz.

Azok az emberek, akik már szereztek gyakorlati jártasságot valódi kutatás-fejlesztési programokban, azoknak azonnal megszólal egy csengő a fejükben. A gyár olasz, olaszok a szerzők, vajon itt milyen finanszírozás, milyen háttérérdekek lehetnek a háttérben? Nagyon egyszerű mondjuk egy doktorandusznak az ösztöndíját fizetni, és az a doktorandusz már kvázi függetlenként fog publikálni természetesen pozitív adatokat.

Második vonal:

A másik vonal az lehet, hogy a folsav - folát problémakört kezdjük el boncolgatni az MTHFR mutációval együtt. Erről már készült több videó is, aki gondolja nézze meg ezeket. Most csak annyit szeretnék kivonatszerűen említeni, hogy a folsav az emberek jelentős többségének nem hatékony, sőt kifejezetten káros, a folát viszont mindenkinek jó. A folsav nagyon olcsó, a folát meg nagyon drága.

Ezen a ponton választani kell a mi kis kutatás-fejlesztési projektünkben: Mit fogadunk el igaznak (az első vagy a második vonalat)? Illetve az is számít, hogy előtte a megbízónk kőbe véste-e az önköltségnek a maximális értékét, ami fölé nem léphetünk? Ekkor az is lehet, hogy ez kizárja a legjobb biohasznosulású folátot, és nekünk azzal kell tovább menni, ami van, tehát abból kell főzni, ami van. Itt választani kell mindenképpen. Ez a kutatás-fejlesztés tudomány része.

Második lépés: kísérletek / próbagyártások

Itt nem áll meg az egész, beszállítókat kell keresni, kísérleteket kell végezni, próbagyártásokra van szükség.

Harmadik lépés: tesztelés

Utána humán tesztelésre van szükség.

Negyedik lépés: eredmények értékelése

Az eredményeket ki kell értékelni. Ezeket (2-4. lépés) hívom én úgy, hogy gyakorlat. Majd ezt követően az eredmények függvényében vissza kell lépni vagy a szakirodalomhoz, hogy újabb információkat tárjunk fel, vagy a második lépéshez és újabb kísérletek, újabb próbagyártások stb. következnek.

Ötödik lépés: bevezetés a piacra

Ha az egész kész van, akkor utána a termék bevezethető a piacra.

Ezek a teljesen egyszerűsített lépések. Itt lenne egy zárójeles megjegyzésem, mert van egy nagyon divatos jelenség manapság. Van egy könnyű út, amikor valaki a szakirodalom feldolgozásától a piacra bevezetéséig tartó lépéseket azonnal kiküszöböli úgy, hogy gyakorlatilag lemásolja más cégek termékét. Nagyon könnyű belátni, hogy miért történik ez. Ehhez szakértelem sem kell, nem kell tesztelni, gyors, olcsó, stb. (Erről egyébként készült már videó - aki gondolja, nézze meg.) Én "copy-paste" típusú fejlesztésnek hívom ezt.

Tehát egy kutatás-fejlesztési folyamatban a szakcikkek értékelése az első lépés, amit viszont mindenféleképpen felülír a gyakorlat.

• A gyógyszerfejlesztést hozom példának, ahol teljesen mindegy, hogy valaki milyen kiváló molekulát talál fel, hogyha a tesztelések azt mutatják, hogy nem működik. Akkor az nem kerül piacra, tehát a gyakorlat mindig felülírja a tudományt.

• Egy másik, teljesen más példa: Egy hidat a tudomány eszközeivel terveznek, de a kivitelezést követően, az átadás előtt természetesen le fogják tesztelni a gyakorlatban.

A valóság meglehetősen szomorú, de az az igazság, hogy a magyarországi étrend-kiegészítő gyártók több, mint 99%-a egyszerűen semmit se tesztel. Nincs megkövetelve, a jogszabály által csak bejelentési kötelezettsége van az étrend-kiegészítőknek. (Erről is készült már videó.) Mindenki azt csinál, amit akar. A gyártók többsége a szakirodalomra hivatkozik, hogy a „szakirodalom megmondja”, stb.

Az én véleményem az, hogy akik csak a tiszta tudománnyal érvelnek, azoknál a gyakorlat teljes mértékben kimarad.

Összegezve ennek a minivideónak a lényegét:

A szakirodalom-feldolgozás egy érdemi kutatás-fejlesztési folyamatban mindössze az első lépés.

Csak a szakirodalom emlegetése, és az ezzel való folyamatos érvelés egy teljesen öncélú dolog.

A gyakorlat mindent felülír. Ahogy az elején láthattuk, a szakirodalom feldolgozása után választani kell, hogy milyen irányba menjünk tovább. A tudomány igen, bizonyos esetekben hit kérdése.

Persze az egy másik kérdés, hogyha az ember fogyasztóként laikus, akkor vajon ő kinek hisz? A szakirodalom kritikus értékeléséhez is szükség van bizonyos szakmai háttérre. Ez nem olyan egyszerű, hogy csak rákeressünk az internetes kereső óriás keresőmotorjában, és amit először kidob azt elolvassuk, és az a szent igazság. Szakmai háttér kell a szakirodalom feldolgozásához is.

Köszönöm szépen!