Termékválasztás előtt felmerülhet bennünk néhány kérdés: melyik a legjobban hasznosuló B1-vitamin forma? Érdemes-e a bioaktív molekulaformát bejuttatni a szervezetünkbe vagy elegendő lehet az inaktív forma is? Vajon minden erről szóló szakcikk hiteles és ha nem miért nem? Miért fontos a szakcikkek nagyon kritikus kiválasztása? Ebben a videóban elmondjuk, hogy mi miért állunk ki az mellett, hogy a bioaktív B1-vitamin forma a leghatékonyabb!
Néhány gondolat a B1-vitaminról.
Ebben a minivideóban most azt a kérdéskört szeretném boncolgatni, hogy bioaktív vagy nem bioaktív formát érdemes választani?
Bioaktívnak a tiamin pirofoszfátot nevezzük. Zárójelben ideírtam a benfotiamin nevű molekulaformát is, amit én a magam szempontjából a legjobbnak tartok, csak Magyarországon étrend-kiegészítőben ez tiltólistás. Külföldön viszont engedélyezett étrend-kiegészítőben is, és számtalan termékben használják is.
Inaktív vagy nem biológiailag aktív formák: a tiamin hidroklorid és a tiamin mononitrát.
Érkezett hozzánk egy külső feltételezés, hogy a B1-vitamin minden formája csak szabad tiaminként szívódik fel, tehát a bioaktív szedése értelmetlen. A bioaktív B1-vitamin jellemzően sokkal, de sokkal drágább, mint az inaktív.
A magam részéről (alapfeltételezésként, kiinduló pontként) teljesen logikátlannak tartom azt, hogy a táplálékunkban is elérhető bioaktív B1-vitamin formát (tiamin pirofoszfátot), a szervezet felszívódás előtt lebontja, majd szabad tiaminként felszívja, és utána újra felépíti ugyanazt. A szervezet nem így szokott jellemzően működni. Így csak feleslegesen pazarolná az energiáit, mert, hogyha ez így lenne, akkor mondjuk szénport is ehetnénk, és akkor mindent szintetizálna belőle a szervezet.
3 különböző nézőpontot szeretnék mutatni. Természetesen mindenkinek saját magára van bízva, hogy bármelyiket is elfogadja-e jogos érvként.
- példa: szakirodalmi hivatkozások (láncok) hibája
A szakirodalmi hivatkozások feldolgozásából egyetlen példát hozok, mert ez egy igen gyakori hiba - klasszikus. Természetesen kell, hogy az embernek legyen ebben gyakorlata.
A szakcikkek felhasználásánál egy teljesen jellemző trend, hogy minél újabbat, minél modernebbet kell felhasználni, mert a tudomány halad, és a régi cikkek benne vannak az újakban (elhangzottak ilyen hangok), stb., stb.
Tehát itt az a lánc: 2019-ben született egy cikk, amit diákok írtak. Én a magam részéről itt már elutasítanám az egészet, mert tudom, hogy a diákok milyen minőségű cikkeket csinálnak. Én is voltam az, én is csináltam, tökéletesen látom ezt az egészet. Ők viszont hivatkoztak egy 2012-es könyvrészletre. Ezt meg kellett szerezni, végig kellett bogarászni. Ez hivatkozott egy 1977-es lektorált szakcikkre, amit nyilván megszerezve, átbogarászva kiderült, hogy 6 darab patkánykísérletről van szó, amiben ráadásul csak tiamin hidrokloridot használtak alapanyagként. Ebből levonni azt a következtetést, hogy a tiamin pirofoszfát milyen formában szívódik fel, az én szakmai véleményem szerint teljes mértékben hibás, hiszen nem is szerepelt tiamin pirofoszfát ebben a kísérletben.
Nézzük a láncot! Még egyszer megemlítem, hogy egy gyakori probléma, hogy a hivatkozások sérülnek, sérül a tartalom. Tehát ebben a láncban ő hibázott (2012-es könyvrészlet).
Összességében az első pontról nekem az a véleményem, hogy azért, mert 6 patkányban valamit megállapítottak egy mechanizmusról, azt én nem fogadom el releváns pontként, hogy az emberekben ez ugyanúgy működik.
- példa: más cégek is használnak bioaktív B1-et
Az, hogy a bioaktív vitaminok jók, ez nem csak az én kizárólagos véleményem. Ezt nem csak én találtam ki, hanem sok olyan cég van világszerte, akik szintén így gondolják. Érdemes megnézni ezeknek a cégeknek a termékét. A termékekről találhatók különböző vásárlói vélemények az Iherb-on, vagy az Amazon-on. Ezek független vélemények végfelhasználóktól is, és szerintem ez a lényeg. Ki ne ismerné a világ egyik legnagyobb étrend-kiegészítő gyártóját a Life Extension-t, aki szerint aktív B1-vitamint használni teljesen rendben van, vagy a Pure Encapsulations-t, vagy a brit Methabolics nevű céget, vagy én nagyon-nagyon szeretem a Wellness Resources-t.
- példa: benfotiamin
Harmadik pont a benfotiamin, ami szintén egy B1-vitamin származék. Kérdés, hogy ebből vajon tényleg szabad tiamin keletkezik-e?
Egyrészt találhatóak olyan szakcikkek - a világháló mindenki számára elérhető -, ahol a benfotiamint összehasonlítják a tiamin hidrokloriddal, és több százszoros hatékonyságot állapítanak meg. Hogyha mindegyiket lebontaná a szervezetünk szabad tiaminná, akkor ezek a cikkek érvénytelenek lennének. Ez egy kicsit hit kérdése, hogy ki mit hisz el. Elhiszi-e a patkányokból induló mechanizmusokat, vagy elhiszi, hogy az összehasonlító kísérletet végző tudósok jól jártak el, és az a vizsgálat a helyesebb.
A benfotiamint illetően nagyon sok klinikai vizsgálat, humán klinikai vizsgálat áll a rendelkezésre világszerte. A benfotiamint gyógyszerekben használják, remek egyéni tapasztalatok vannak. Akkor ezeket is semmisnek kéne venni?
Én azon az állásponton vagyok - és ugye ez a humán vizsgálatok konklúziója is a szakcikkekben -, hogy a benfotiamin hatékony.
Teháta ez a mechanizmus (hogy a benfotiamin szabad tiaminná alakul) biztos, hogy nem helyes.
Összegezve:
Összegezve tehát a három különböző nézőpont alapján nekem továbbra is az a véleményem, hogy igenis érdemes bioaktív B1-vitamint választani, merthogy ez hatékony.
A személyes sorrendem pedig az lenne, hogy a leghatékonyabb a benfotiamin - ugye ez gyógyszerekben érhető el hazánkban -, ezt követi a tiamin pirofoszfát, majd a tiamin mononitrát és a tiamin hidroklorid. Az utóbbi kettő között pedig azért így tettem a relációt (lsd. ábra), mert az étrend-kiegészítőknél az is fontos szempont, hogy mennyire eltartható, mennyire stabil az a B1-vitamin. Vannak stabilitás vizsgálatok, amelyek kimutatják, hogy stabilitás szempontjából a tiamin mononitrát az kedvezőbb, mint a tiamin hidroklorid.
Köszönöm szépen!