Néhány gondolat az E-vitaminról, az E-vitamin, mint tartósítószerként történő felhasználásáról.

Azok a termékek, amelyekben zsírok, olajok vannak, azok avasodnak, tehát tartósítani kell őket. Az E-vitamin egy nagyon hatékony és közkedvelt megoldás erre a technológiai célra. Mivel tartósítás céljából sokkal kisebb koncentrációban kell használni, ezért ebben a kicsi koncentrációban alkalmatlan E-vitamin pótlásra.

Egy termék esetében onnan lehet tudni, hogy kicsi az E-vitamin koncentrációja, hogy az összetevő táblázatban nincs feltüntetve a hatóanyagok között. Ebben a táblázatban nem szerepelnek azok a hatóanyagok, amik a napi javasolt dózis 15%-ánál kisebb koncentrációban vannak a termékben. Ilyenkor csak a felsorolás részbe kerül be az E-vitamin.

Elég gyakori gyártói átverés, hogy a tartósításra használt E-vitamint hatóanyagként tüntetik fel, így kommunikálnak. Ez egy teljes csúsztatás, mert ez így nem fog működni.

Az már csak hab a tortán, hogyha a molekulaformát is megnézzük, akkor nagyon-nagyon nem mindegy, hogy milyen molekulaformát használnak, mert a különböző formáknak teljesen más élettani hatásuk van. (Ennek részleteiről készült már egy másik videó is, aki kíváncsi nézze meg.)

A táblára csak a legeslegrosszabb formát írtam fel, ez a dl-alfa-tokoferil acetát. Abszolút kerülendő minden, amiben ez van.

Összegezve:

Az E-vitamin egy közkedvelt anyag és nagyon jól működik zsírok és olajok konzerválására. A koncentráció fogja meghatározni, hogy hatóanyag vagy tartósítószer. Ha kicsi a koncentráció, akkor csak tartósításra használják abban az adott termékben.

Nagyon-nagyon nem mindegy, hogy milyen molekulaformát használnak, mert a leggyakrabban a legelőnytelenebb formák szoktak belekerülni ezekbe a termékekbe. Ilyen szempontból teljesen mindegy, hogy mit kommunikál a gyártó, mert továbbra is a molekulaformát, a koncentrációt és a biológiai hasznosulást kell nézni.

Köszönöm szépen!