Néhány gondolat az étrend-kiegészítők engedélyeztetéséről.

Ez egy picit kizuhan a videósorozat tematikájából, és én a magam részéről nem is tartottam ezt fontosnak, mert azt gondoltam, hogy mindenki tisztában van vele, de szemmel láthatóan tévedtem.

Onnan érdemes ezt az egész témát elkezdeni, hogy egy teljesen jogos vásárlói/fogyasztói feltételezés, hogy a különböző étrend-kiegészítőknek meg a gyártóknak komoly követelményeknek kell megfelelnie, és a háttérben meglehetősen komoly és folyamatos minőség-ellenőrzés is van. Gyártói érdekből ez is van „elültetve”. Abszolút tetten érhetőek azok a gyártói kommunikációk, amelyek arra irányulnak, hogy hát igen-igen hatalmas dolgok folynak a háttérben.

A valós helyzet egyébként sokkal keserűbb, merthogy nincsen semmi ilyen a háttérben. Csak egy gyártói bejelentés van. Ez úgy néz ki, hogy természetesen fizetni kell egy bizonyos összeget, majd a papírokat be kell küldeni az Országos Gyógyszerészeti Intézetnek, ugye ez az OGYÉI.

A különböző termékben lévő alapanyagokat - amelyeket világszerte be lehet szerezni - össze kell gyűjteni és ezt be kell adni a Gyógyszerészeti Intézetnek. Az OGYÉI semmi mást nem vizsgál csak a papírokat, tehát mindenki olyan papírt küld be, amilyet akar.

Azt gondolom, hogy fogyasztói szempontból jogos elvárás lenne, hogy a Gyógyszerészeti Intézet vizsgálja és tesztelje ezeket a termékeket, vagy alapanyagokat, de ez nem történik meg a valóságban. Abszolút elmondható, hogy a beküldött papírok és a valós termékösszetétel nem biztos, hogy ugyanaz.

A Gyógyszerészeti Intézet semmit nem vizsgál a laboratóriumban. Az ÁNTSZ és a NÉBIH igen, de nem folyamatosan, csak szúrópróba-szerűen. Ekkor is csak a potenciális szennyezőket vizsgálják, tehát a különböző toxinokat, vegyszermaradványokat, növényvédőszer maradványokat, stb. Sajnos a kémiai analitikában nincsenek olyan módszerek, hogy beöntünk egy gépbe egy port, és kidobja a pontos összetételt. Ez teljes illúzió. Igen komolyak ezek a vizsgálatok, nagyon aprólékos szakmunkát igényelnek és gyakorlatilag csak szennyezőket vizsgálnak, nincs részletes analízis.

Számomra nagyon meglepő – és ez a saját becslésem, nem tudok a pontosságért garanciát vállalni -, de durván azt mondanám, hogy a piacon lévő termékek kb. 50%-a még ezen a papírokat beküldjük vizsgálaton, vagy bejelentésen sem esik át. Ez különösen érvényes a tengerentúlról érkező termékekre. Ugyanis itt az a sajátságos helyzet, hogy nagyon sok összetevő az Egyesült Államokban engedélyezett, Európában viszont tiltólistás. Ezeket nem is tudják bejelenteni, de ha besétálok bármelyik boltba, akkor levehetem a polcról, ott vannak a forgalomban, nagykerekben, mindenhol.

Olyan sajátosságok is vannak, hogy Magyarországon valami tiltólistás, de a határon kívül, a közvetlen szomszédainknál abszolút elérhető. Ilyen például a barátcserje, ami étrend-kiegészítőben tiltólistás Magyarországon, de természetesen lehet kapni barátcserjét.

Fontos megjegyzés:

Hogyha valami be van jelentve, az se feltétlenül jelent semmit, merthogy a papírok és a valós összetétel között nem feltétlenül kell, hogy egyenlőségjel álljon fenn.

Teljesen bevett gyártói gyakorlat egyébként, hogy a különböző bérgyártást végző cégek úgy állítják elő a különböző termékeket, hogy nem címkézik fel. Minden le van csomagolva, de a címke később kerül rá. Mindenki fantáziájára van bízva, hogy milyen lejárati dátumok, milyen összetevők, stb. kerülnek rá. Hát az, ami a forgalmazónak éppen tetszik!

Összegezve:

Aláírom, hogy ez meglehetősen borús, de nézzünk szembe a valósággal. A szabályozás nem védi a fogyasztókat.

Fogyasztóként egyszerűen nincs más megoldás, minthogy hiteles gyártókat kell keresni és tőlük kell választani.

Köszönöm szépen!