Szabolcs következő videója által bepillanthatunk a magyarországi termékfejlesztési gyakorlat kulisszatitkaiba. Kiderül, hogy általános az a trend, hogy egy étrend-kiegészítő megalkotásakor sokszor nem a minőség, hanem a gazdasági érdek a mérvadó. Kiderül, hogy miért egyszerűbb bérgyártással előállítani egy terméket, valamint arról is képet kapunk, hogy nincs valódi kutatás-fejlesztés egy-egy cég kutatásfejlesztésről szóló marketingködje mögött.
Néhány további gondolat az étrend-kiegészítők termékfejlesztéséről, hogy a valóságban hogyan működnek ezek a dolgok.
Erről már készült korábban egy videó, ami tekinthető a mostani első részeként. Érdemes megtekinteni előzményként. Most folytatnám azt a gondolatmenetet, hogy milyen kategóriába lehet sorolni azt, hogy hogyan készülnek valójában a különböző termékek. Most itt egy kicsit parkoló pályára tesszük a különböző cégek kommunikációját.
- külsős, megbízott fejlesztők
Nagyon népszerű, hogy megbízott külsős fejlesztők dolgoznak a különböző cégeknek. Ők valódi szakemberek. Valódi szakembernek azt hívom én jelen esetben, aki nemcsak elméletben tudja, hogy mit kell csinálni, hanem a gyakorlatban is, pl. különböző emulzióknál vagy liposzóma preparátumoknál, stb. tudja, hogy ezeket hogyan kell valójában megcsinálni.
A gyakorlatban úgy szokott működni, hogy a megbízó - az adott cég - megkeresi ezeket a szakembereket és maximalizálják az árat. Ez jellemzően néhány száz Forint szokott lenni. Keresnek egy gazdasági-minőségi optimumot. Ez természetesen mindenkinél máshol van, de soha nem az a cél, hogy a lehető legjobb legyen, ez csak retorika. Mindig valami gazdasági-minőségi optimum a cél, vagy lehet minőségi-minimum is, ami még eladható stb. Az a lényege ennek az egésznek, hogy a megrendelő maximalizálja az árat.
A termékfejlesztés után stabilan be kell állítani a technológiát, hogy hogyan lehet ezt gyártani. Ezután nincs szükség tovább a fejlesztőre. A külső fejlesztő, mint a méhecske virágról-virágra repül, ott dolgozik, ahol szükség van rá. Ez az egyik ok, hogy miért nincsen túl sok fejlesztő, mert egyszerűen nincsen rá szükség.
- K+F + bérgyártás
A másik kategória, amikor a kutatás-fejlesztés és a bérgyártás összekapcsolódik az erre specializálódott cégeknél természetesen.
Az a lényeg, hogy a kutatás-fejlesztés és az ezt követő gyártás ugyanott van. Óriási előnye a megrendelő szempontjából, hogy nem kell készletezni semmilyen alapanyagot, csomagolóanyagot. Könnyű elképzelni, hogy hatalmas raktárra van szükség, előre kell gondolkodni, a beszállítókat kezelni kell, nem csúszhat senki semmivel. Ezt szívesen mindenki áttestálja másra. Ezek a cégek leveszik ezt a terhet a megrendelő válláról.
A meglévő üzemben van egy ottani mérnök, vagy technikus, aki fejleszt, vagyis egy olyan szakember, aki a gyakorlatban meg tudja ezt valósítani.
Óriási hátránya az én véleményem szerint ennek a konstrukciónak, hogyha valaki a napi mókuskerékben dolgozik, akkor nincsen idő megújulni. Egyik megrendelés jön a másik után, és a kutatás-fejlesztést a lehető legkevesebb energiával kell megoldani, mert az teljesen bizonytalan, hogy a megrendelő utána rá is bólint-e. Mintákat kell csinálni, és utána lehet, hogy azt mondja a megrendelő, hogy ez neki nem kell. Akkor ez ablakon kidobott erőforrás, pénz lenne, hogyha valaki hónapokat töltene ezzel.
Ezért szokták azt csinálni, hogy bármilyen terméket nagyon gyorsan összeraknak – rutinszerűen -, és utána ebből egy kész termék lesz. Ez azt fogja eredményezni, hogy a piacon nagyon hasonló termékek lesznek.
Ebben az esetben is jellemző az, hogy a megrendelő maximalizálja azt az árat, amiért hajlandó átvenni a terméket.
Erről van egy "kedves sztorim", amit az egyik iparágon belüli ismerős mesélt nekem. Egy cég felkereste és azt mondta, hogy multivitamint szeretnének. Mondta neki az ismerősöm, hogy természetesen tud segíteni. A cégnek a képviselői elmondták, hogy a papírdobozért, a flakonért, mindenért, összesen 100 Ft-ot hajlandóak fizetni. Tágra nyílt szemmel kérdezett vissza a kollega, hogy hát nem tudja, hogy ez hogyan mehetne? Valójában sehogy, hiszen a papírdoboz, a flakon se jön ki 100 Ft-ból. Hogyan lehetne ezt megcsinálni, hiszen ott vannak még a vitaminok, meg a gyártási költség, stb. Erre volt egy cinikus mosoly, és azt mondta a megrendelő, hogy nagyon sokat rendelnének belőle, és valójában nem is kell bele vitamin. Ez csak egy példa arra, hogy milyen mentalitás uralkodik az iparágon belül.
- szakember az adott cégben
A harmadik és egyben az utolsó kategória, hogyha van egy adott szakember a cégben stabilan, alkalmazott vagy bármilyen pozícióban lévő, aki meghatározó ember. Ez a gyakorlatban nagyon ritka.
Szakemberek tartása a fizetése miatt nagyon drága, és nincs is rá mindig szükség – mint, ahogy az elején említettem.
Válasszuk külön! Aki a kutatás-fejlesztéshez ért az teljesen más, mint aki az üzemeltetéssel foglalkozik. Az üzemeltetésben dolgozó különböző mérnökök a napi problémákat oldják meg, javítják a rendszereket. Nagyon sok esetben nem ők találják ki, hogy mi legyen a termék összetétel, mert az a kutatás-fejlesztéshez tartozik.
Összegezve tehát, ha levetítjük ezt az egészet, hogy hogyan működik a valóságban:
A cukormáz, amit a különböző cégek kommunikálnak a kutatás-fejlesztésről, az csak egy szakértői imázs, ami a márkaépítés, a vásárlói bizalom felépítése miatt szükséges.
A különböző felvett titulusok, amit a különböző cégek emberei vesznek fel, hogy valaki például étrend-kiegészítő fejlesztő, ez nem jelent semmit – egy üres lózung.
A valóságban nagyon kevés olyan ember van, aki ért is gyakorlati szempontból a kutatás-fejlesztéshez. Ennek az az oka, hogy nincs több szakemberre szükség.
Köszönöm szépen!