Mit érdemes tudni azokról a kivonatokról és őrletekről, amelyeket különböző egészségmegőrző termékekben használnak?

Lehetnek ezek étrend-kiegészítők vagy gyógyhatású krémek stb.

Különböző minőségek vannak, és a felvázolt listámon föntről lefelé változik és nő a minőségnek a szintje.

Az első lépcső az őrletek, amikor egy növénynek pl. a levelét betakarítás után megszárítják, leőrlik és ez kerül bele a termékbe.

Ez egy nagyon változó minőség, mert befolyásolja az éghajlat, az adott évszak, milyen tápanyagokhoz jutott az az adott növény.

Ugyanazt a minőséget kétszer nem lehet reprodukálni. Ez a legalacsonyabb minőségi szint.

A teákban jellemzően ilyen őrletek vannak, ezért is van az, hogy ezekben a hatóanyag-tartalom nagyon tág határok között mozog.

A következő kategória a porkivonatok. A kiindulópont az őrlet, majd különböző oldószereket használunk.

Lehet ez a víz. Ilyenkor a vízoldékony komponenseket lehet kioldani ugyanebből a levélből. Ha alkohol az oldószer, akkor más jellegű komponensek fognak kioldódni. Lehet ennek a kettőnek az elegye, lehet glicerin, vagy más anyagok. Utána a fagyasztva szárítás technikájával gyakorlatilag különböző töménységű port kapunk a végére.

A fagyasztva szárításra jó példa az instant kávé, amit ugyanilyen technikával készítenek. Van 5:1, 10:1, 50:1 stb., ebből sok fajta van, ezeket a címkéken mindig feltüntetik.

 Ezek mind koncentrátumok.5:1-ben azt jelenti, hogy 1 g porkivonat 5 g őrletből készült.

Tehát ez (5:1, 10:1, 50:1, stb.) egy koncentrátum sorozat, és ahogy haladunk, egyre töményebb.

A koncentrátum egy magasabb minőséget képvisel a hatóanyagok szempontjából, viszont ez is egy változó minőség.

A harmadik kategória az úgynevezett standardizált kivonatok, amelyeknek az a lényege, hogy ezek garantált hatóanyag koncentrációval rendelkeznek.

Itt nem veszik figyelembe, hogy mennyi őrletre van szükség, hanem csak azt nézik, hogy az az adott hatóanyag vagy hatóanyag csoport minden esetben meg legyen a végső kivonatban. Mindegy, hogy mennyi őrletet használtak fel hozzá.

Vettem egy példát a való életből. Az egyik piacon kapható termék rózsagyökér őrletből 400 mg-ot tartalmaz.  Egy másik termék 200 mg rózsagyökér kivonatot - 3% rozavint, 1% szalidrozidot tartalmaz. Ezek a hatóanyagok, ezekre van standardizálva.

Tehát az első termék az első kategóriába tartozik, tehát az őrlet.

A második egy standardizált kivonat. Összehasonlítva a koncentrációkat, azok eltérnek.

Tehát, hogyha valaki csak a koncentráció alapján hozna döntést, akkor azt mondaná, hogy a 400 mg az sokkal több, ezért én ezt választom.

Nézzük, hogy milyen minőségi különbséget adott ehhez a standardizáció folyamata.

Megkerestem a gyártót, hogy ez a valóságban, hogy is szokott működni.

Azt nyilatkozta, hogy 100 mg standardizált kivonat előállításához ő jellemzően 1200-1500 mg őrletet használ fel.

Tehát az őrlet a közös nevező. Az első termék 400 mg őrletet tartalmaz.

A másik termék 200 mg standardizált kivonatához legalább (ez előbbi példa alapján) 2400 mg őrletet kellett felhasználni.

Tehát a 400 mg-ot és a 2400 mg-ot így már össze lehet hasonlítani a két termékben. Ez alapján a második termék az legalább hatszor erősebb, mint az első.

Körülbelül így érdemes megközelíteni az ilyen típusú döntéseket.

Köszönöm!