Egy termék fejlesztésénél a kiindulási lépés mindig a szakirodalom-kutatás. De vajon elegendő csak azt figyelembe venni, vagy előfordulhat, hogy az „élet” felülírja a tudományos adatokat? Szabolcs ebben a videóban a D3-K2-A-vitamin csepp termék fejlesztése és tesztelése során szerzett tapasztalatairól beszél és elmagyarázza, hogy mi alapján állította össze a termékben lévő vitaminok arányát.
Néhány gondolat a D-vitamin - A-vitamin arányról.
Az egészet onnan indítanám, hogy egy valódi kutatás-fejlesztés során a szakirodalomnak a feltárása, a szakirodalom-kutatás mindössze az első lépés, és semmiképpen sem a teljes folyamat. A szakirodalom-kutatásra mindössze azért van szükség, hogy legyen egy jó kiindulópont. Aztán kezdődik a kísérlet, a tesztelés, a visszacsatolás, tehát sok-sok lépése van ennek az egész folyamatnak. Könnyű belátni, hogy egy terméket úgyis lehet fejleszteni, hogy semmilyen szakirodalom-kutatást nem végez valaki, de akkor vélhetőleg kacskaringósabb úton, hosszabban fog eljutni a végeredményhez. Azért van a szakirodalom-kutatás, hogy az első lépéseket, a megfelelő irányba állást meghatározza.
Amikor én azt mondom, hogy mi szerintem a kedvező D-vitamin A-vitamin arány, akkor én ezeken (a fent megnevezett) lépéseken mentem végig. Ugyanúgy a szakirodalomban tárgyalt arányok beállítása volt nálam az első lépés. Ez a termékfejlesztés első lépése, majd ezt következően következtek a humántesztek vérvizsgálattal. Azt tapasztaltuk, hogy a szakirodalomban megadott adatok, arányok felhasználásával gyakorlatilag nem nőtt a D-vitamin szint a vizsgált emberekben. Ezután következett az adatok kiértékelése, az arányok megváltoztatása, újabb kísérletek, újabb tesztek mindaddig, amíg a D-vitamin szintek nem nőttek.
Nálam a valóság abszolút felülírja a szakirodalmi cikkeknek a tartalmát, mert szerintem a gyakorlat a lényeg.
Persze, hogyha belegondolunk, akkor valójában mindenkinél a gyakorlat a lényeg. Egy nagyon egyszerű, könnyen belátható példa az, hogy azért van szükség gyógyszertesztekre egy gyógyszer- fejlesztési folyamatban, mert ott ugyanez a helyzet. Azt akarják, hogy a gyógyszerek a gyakorlatban működjenek, tehát azokat nem a szakirodalomban megadott adatok alapján fogják a piacra vinni.
Aki azt hiszi, hogy a kutatás-fejlesztés egyenlő a szakirodalom-kutatással, az még soha az életben nem csinált semmilyen kutatást.
Nagyon fontos megjegyzésem - és nem győzöm elégszer hangsúlyozni, sőt szajkózni -, hogy Magyarországon az étrend-kiegészítő gyártó cégek nem tesztelnek a termékfejlesztés során. Hogyha egy másik nézőpontból nézzük, akkor ez érhető, hiszen szakemberre van szükség, ami nem túl sok van Magyarországon. Valamint igen drága az egész folyamat, időigényes, különböző erőforrásokat emészt fel, és hát nem is kötelező. Gyakorlatilag ezért marad el ez a folyamat.
Összegezve ennek a minivideónak a lényegét, hogy én mi alapján gondolom a D-vitamin A-vitamin arányt olyannak, amilyenek:
Ezt az arányt a saját kísérleti tapasztalataimra alapozom, amihez természetesen alapul a szakirodalmi adatokat vettem. A tapasztalat az volt, hogyha egy termékről beszélünk és egybe szeretnénk a D-vitamint és az A-vitamint beletenni, akkor a napi D-vitamin koncentrációnak nagyobbnak kell lennie, mint az A-vitamin koncentrációnak. Viszont ez az A-vitamin koncentráció nem elegendő ahhoz, hogy fedezze egy ember átlagos napi A-vitamin szükségletét.
Hogyha a teljes napi szükségletet szeretnénk A-vitaminból is lefedni, ami az én szakmai véleményem szerint körülbelül 5000 NE, akkor arra van szükség, hogy a maradék A-vitamint időben elkülönítve pótolja valaki.
Köszönöm szépen!
Figyelmedbe ajánljuk a következő megoldási javaslatainkat:
