Néhány gondolat a cinkpótlásról.

Meglehetősen sok termék célozza meg a cinkpótlást, elég nagy a választék. Néhány szempontot mutatok, hogy mire érdemes figyelni.

Időről-időre visszakerülünk ahhoz a ponthoz, hogy jellemzően három különböző dolgot érdemes egyszerre mérlegelni:

• a koncentrációt,
• az adott vegyületnek a molekulaformáját,
• a biológiai hasznosulást.

Ha ezt leszűkítjük és a cinkpótlásról beszélünk, akkor elmondható, hogy az összes vizsgált termék esetében a koncentráció az gyakorlatilag minden esetben rendben volt. Ennek az oka gyakorlatilag nagyon egyszerű. Kis koncentrációban kell adni, úgyhogy ezen a gyártók nem szoktak spórolni.

A molekulaformán viszont annál inkább, hiszen az alapanyagokat illetően a különböző minőségek között gazdasági okokból nagyon nagy árkülönbségek vannak.  Az esetek kb. 98%-ában rossz, vagy nagyon-nagyon rossz formákat találtam

Ugyanez érvényes a biológiai hasznosulásra is. Kiragadnék egy példát, pl. a cink-glükonátot, ami meglehetősen rosszul hasznosul.

Fontos ökölszabály, hogy a cink és a réz az mindig kéz a kézben jár és a kettőnek az aránya az 10-15 : 1-hez. Tehát 10-15 rész cinkhez kell 1 rész réz ahhoz, hogy a szervezetünk optimálisan tudjon működni. Szerencsére ezt már sokan tudják és a termékek egy részében is így együtt van jelen ez a két anyag.

Viszont nagyon fontos kiegészítés, hogy az ösztrogéndominancia állapotában a réz nagyon nehezen ürül ki a szervezetből.

Ugyancsak fontos, hogy nagyon sok hölgy használ különböző réztartalmú fogamzásgátló spirált, amiből a szervezet folyamatosan extra réz ionokhoz jut és ezáltal ez a 10-15 : 1 arány folyamatosan felborul.

Ezekben az esetekben abszolút megfontolandó és az egyéni állapotnak megfelelően érdemes meghatározni, hogy a cinkpótlás az réz nélkül történjen.

Hogy konkrét megoldási javaslattal is előálljak ebben a rövid videóban, nézzünk néhány molekulaformát, hogy mi igen és mi kevésbé.

• Hogyha valamiben cink-oxid van, akkor az a lehető legrosszabb választás, én azonnal félretenném. A magnézium-oxidról készült már korábban egy videó. Ebben részletesen beszélek az okokról, hogy miért nem ajánlom. Ha valakit ez érdekel az nézze azt meg.
• Ugyancsak a karbonát, szulfát, klorid verziókat szintén nem ajánlanám.
• A cink-glükonátot azért tenném egy picit félre, mert, ott azért vannak előnyök is, mert a nehézfém megkötésben a glükonsav szerepet tud játszani. Összességében azonban ez egy rossz biológiai hasznosulású forma és hogyha cinkpótlást nézzük, akkor van könnyen elérhető, sokkal jobb választás is.
• A cink-pikolinát szintén egy nagyon rossz biológiai hasznosulású molekulaforma, ezért ezt sem javaslom a magam részéről.
• Néhány termékben található cink-aszkorbát, ami inkább C-vitamin pótlásra alkalmas, mintsem cinkpótlásra.

De hogy vegyük a pozitív példákat, a személyes kedvencem az aminosavakhoz kötött különböző anyagok (pl. a magnézium és a cink is és mindkettőnél ugyanazok az elvek érvényesek).

Jó választások lehetnek:

• cink-glicinát
• cink-citrát
• cink-malát
• cink-orotát

Összegezve a gondolatmenetet: a cinkpótlásnak az elvei azok megegyeznek a magnéziumpótlás elveivel. Erről jó pár videó született már, amiben a részletek is megtekinthetőek. Az összegzéshez fontos megjegyezni, hogy a molekulaformákat és a biológiai hasznosulást érdemes nézni, azért, mert a koncentrációk jelen esetben rendben vannak. A cink-oxid az mindenképpen kerülendő, ezt abszolút szerettem volna kiemelni. A pozitív listából kiemelném a cink-glicinátot, amit érdemes keresni.

Köszönöm szépen!