Sokszor próbálunk gyors megoldást találni a problémáinkra, ilyenkor hajlamosabbak vagyunk néhány jól eltalált marketing szöveg alapján terméket választani. De valójában mit is jelent a "magas hatóanyag-tartalom", vagy az "erősebb hatás"? Elegendő-e a termékben lévő hatóanyag koncentráció? Következő videónkból megtudhatod a válaszokat!
Termékek magas vagy nagy hatóanyag-tartalommal.
Nagyon népszerű marketing szöveg, hogy a különböző gyártók azt írják rá a csomagolásra vagy a termékleírásban, hogy valaminek óriási nagy hatóanyag-tartalma van. Legyünk őszinték, ez műszakilag és biológiailag semmit sem jelent.
Forte, vagy ehhez hasonló jelzőket szokás ráaggatni, hogy mindezt jelezzék.
A fő kérdés az, hogy mihez képest nagy vagy magas valami?
- Gyakran szokott az lenni, hogy a gyártó egy másik termékéhez képest növelte meg az adott termék hatóanyag koncentrációját.
- A leggyakrabban viszont az NRV% szokott lenni a viszonyítási alap. Ez a napi referencia beviteli érték, tehát a napi javasolt dózis. Ezt kb. 70 évvel ezelőtt határozták meg és azóta sem nagyon változtatgatták. Ez úgy lett meghatározva, hogy aki ennyit szed, tehát az NRV 100%-ot az nagy valószínűséggel elkerüli a hiánybetegségeket. Tehát a C-vitamin esetén, hogyha valaki 100 % NRV-t szed, akkor nagy valószínűséggel nem lesz skorbutos vagy, ha B1-vitaminról beszélünk, akkor nem fogja elkapni a beriberit. A lényeg az, hogy ez a különböző anyagoknál más és más, de az a közös, hogy eleve nagyon kevés az a százalék, amit ez jelöl.
Egy konkrét piaci példa:
Egy konkrét gyártó Forte termékéről beszélünk, ahol a B12-vitamin 10 mcg koncentrációban szerepel, ami 400 NRV %. Ezzel jelöli az az adott gyártó, hogy ez már Forte.
Az én szakmai véleményem szerint, hogyha a B12 az 1500 mcg, akkor nevezhető igazán Forte-nak egy termék. Ez már 60000 NRV %, tehát óriási különbségek vannak Forte és Forte között.
Összességében az a lényeg, hogy az a kijelentés, hogy valaminek nagy a hatóanyag-tartalma, az semmit se jelent.
A gyakorlati megoldás az lehet, hogy az interneten érdemes elkezdeni keresgetni hasonló termékeket és a kulcs komponenseket összehasonlítani koncentráció szempontjából. Tehát a koncentráció a kulcs jelen esetben és ez alapján érdemes döntést hozni.
A leggyakoribb gyártói trükközések természetesen azokra az összetevőkre vonatkoznak, amelyek drágák. Pl.egy A-vitaminnál nem nagyon szokott vita lenni, mert az A-vitamin olcsó. A D-vitaminnál is jellemzően ez a helyzet, bár ott már láttam, hogy azzal is spóroltak, mert a hordozó az még mindig olcsóbb, mint a D-vitamin.
Mik a drága összetevők?
- A B12-vitamin metil- és adenozilkobalamin formája az kifejezetten drága. Ezért ezek általában nagyon kis koncentrációban szerepelnek, még ha mást is írnak rá.
- a B9-vitaminnál a glükózamin folát só,
- a K2-vitaminnak a biológiailag aktív formája a transz MK-7,
- Q10,
- biotin,
és még több példát is lehetne erre a gondolatmenetre felfűzni, de a fentiek drága összetevőknek minősülnek.
Összegezve az egészet:
A lényeg az, hogy egy csomagolásra ráírt ’magas vagy nagy hatóanyag-tartalom’ kifejezés gyakorlatilag semmiképpen sem jelenti azt, hogy biológiailag a szervezetünk számára ez valóban nagy koncentrációban tartalmazza a kijelölt összetevőt. Ez csak egy marketing szöveg.
A megoldás az, hogy más hasonló termékekkel össze kell hasonlítani, hogy mindenkinek legalább egy elképzelése legyen a közepes tartományról és ezek alapján normális döntést tudjon hozni.
Különösen érdemes figyelni a drága összetevőkre, mert ezeknél érhető tetten leggyakrabban ez a gyártói csúsztatás.
Köszönöm szépen!
Figyelmedbe ajánljuk a következő megoldási javaslatainkat: