Magnéziumpótlás oxidok formájában, mit érdemes erről tudni?

A magnézium-oxid molekula úgy néz ki, hogy áll egy magnéziumból és egy oxigénből. Hogyha ez a szervezetbe bejut és a szervezet ezt hasznosítja, akkor a szaggatott vonal mentén fog szétszakadni maga a molekula. Megkapjuk a magnéziumiont, ami teljesen jó, de a kérdés az, hogy mi van a többi részével? Az is kérdés, hogy milyen a biológiai hasznosulása, amit például az befolyásol, hogy mennyire stabil ez a molekula.

A magnézium-oxid egy stabil molekula és nagyon rossz a biológiai hasznosulása.

Különböző szakirodalmak szerint maximum 2-4%, de szerencsére ezt már nagyon sokan tudják.

Tehát a biológiai hasznosulás szempontjából ez egy nagyon-nagyon rossz választás.

Ami miatt ezt mégis ajánlják, az az, hogy rá lehet írni a címkére, hogy sok magnézium van benne. Ez igaz, viszont az nem fog hasznosulni, vagy ha igen, akkor nagyon-nagyon rossz hatásfokkal.

Nézzük, hogy mi történik a molekula másik részével, mi van az oxigénnel? Ugye ez egy kifejezetten reaktív oxigén és a szervezetben semmiképp se szeretnénk reaktív oxigén gyököket, meg olyan vegyületeket, amelyek szabályozatlanul különböző reakciókat szeretnének ott létrehozni. A szervezet antioxidáns rendszere egyből ráveti magát gyakorlatilag az ilyen reaktív oxigénekre és azonnal semlegesíti őket.

Egy klasszikus megtévesztés sajnos, hogy a címkéken vagy a termékleírásokban egy hatékony magnézium formáról szól a leírás sok-sok előnnyel, vagy csak a magnéziumról szól a leírás jobb esetben, de a termékben magnézium-oxid van. Ezzel egy csomó problémát is okozunk a szervezetnek.

Az én szakmai véleményem az, hogy a magnézium-oxidot mindenféleképpen érdemes elkerülni.

Semmilyen formában nem ajánlom ennek a szedését, vagy krém formában való kenését. Tehát magnézium-oxidot ne!

Köszönöm!